Az eseményeket a következőképpen rögzítem: először egy barátomnak elmondtam a titkot, hogy szerelmes vagyok a férjem testvérébe. Ő természetesen kijelentette, hogy ez rossz ötlet és figyelmeztetett arra, hogy ez csak bonyodalmakat okozhat. De én mégis meghallgattam saját érzelmeimet és belenyugodtam a döntésbe.
Elkezdtünk találkozgatni és elhatároztuk, hogy kapcsolatot folytatunk. Amikor találkozott velem, mindig csak nagyon rövid ideig tartottunk együtt, mert attól féltem, hogy valaki megtudja. Azonban az érzelmeinket nem tudtuk tovább rejtegetni és végül bevallottuk egymásnak a szerelmünket.
A probléma abból adódott, hogy miután bevallottuk a szerelmünket egymásnak, elkezdtünk találkozgatni nyíltan. A férjem sokat rendezett ilyen alkalmakra és nagyon boldog volt, amikor tudta, hogy jelen leszek. Azonban ekkor már tudta az igazságot és így lassan felismertem, hogy megcsaltam.
Most úgy érzem magam, mintha lehetetlen lenne helyrehoznom a dolgokat. A férjem bizalmatlan velem és azóta sosem voltunk ugyanolyanok mint korábban voltunk. Az életünket rendkívüli módon megváltoztatta ez az egész affér. Összegezzem: megcsaltam a férjemet és nem bocsánatot kértem tőle. Tudom, hogy sosem fogom helyrehozni azokat a dolgokat amelyeket elrontottam , de reménykedem benne ,hogy legalább megtalálom majd valahol az örömömet és a boldogságomat.