Sok ok állhat az útjába egy jó kapcsolatnak. Valószínűleg nem gondoltunk volna azonnal a szóban forgó érzésre, pedig valójában jobban hat ránk, mint gondolnánk.

Kapcsolatgyilkos érzés?

A szégyen az a kellemetlen, már-már zsémbes érzés, hogy valamit rosszul csináltunk. Ennek kiváltó okai nagyon eltérőek – például szégyellhetjük magunkat amikor az emberek hibáztatnak minket, és azt mondják hogy túl önzőek vagyunk, túl érzékenyek, túl hangosak, túl halkak. Túl sok ebből vagy túl kevés abból. A külsőnkre vonatkozó kellemetlen megjegyzések és azok a pillanatok, amikor „szégyelljük” magunkat, szó szerint beleégnek az agyunkba, és befolyásolhatják jövőbeli viselkedésünket. Mindannyian azt szeretnénk, ha soha többet nem élnénk át ehhez hasonlót. Arról nem is beszélve, mennyire tönkre tudja tenni egy ilyen érzés az egészséges kapcsolatokat is.

Az érzelmek így korlátoznak bennünket

Fontos téma a szégyen a párkapcsolatban, mert ez az érzés gyakran komoly problémát jelent a stabilitás szempontjából. Ha a párkapcsolaton belül történik velünk valami ami kellemetlen a saját szemünkben, és a partner gyakran negatívan nyilatkozik viselkedésünkről, megjelenésünkről, az lerontja az önbecsülésünket. Ennek eredményeként kezdünk kételkedni önmagunkban. Fájdalmas belegondolni hogy valami nincs rendben velünk, és másoktól hallva csak még valóságosabbá válik mindez a saját magunk számára. Persze a viselkedésünkkel kapcsolatos megjegyzéseket és kritikákat el kell fogadnunk ha az indokolt, de akkor is örülünk, ha nincs ránk mindez negatív hatással. A legrosszabb esetben az egész oda vezet, hogy egyre jobban visszafogjuk magunkat. Félünk, hogy az érzés visszajön, és újra elítélnek minket, kinevetnek majd vagy akár megaláznak.

Amikor az érzéseink jelentik a problémát

Mindig lesznek magunk számára szégyenteljes pillanatok az életünkben és a kapcsolatainkban is, mert ezek teljesen normálisak. De sok ember számára a szégyen az, amit gyermekkoruk óta tapasztalnak, és soha nem tudták feldolgozni. A konfliktusok hirtelen befejezése, a kényelmetlen helyzetből való menekülés, vagy a legrosszabb esetben a szégyen által kiváltott félelmünk kivetítése a másik emberre, hogy többé ne kelljen magunknak éreznünk- mind annak a jele, hogy nem tudjuk kezelni a szégyent. Ez irritálja a más emberekhez fűződő viszonyt, és több konfliktus lehetőségét teremti meg. Ezzel szemben, ha szégyelljük társunk viselkedését mert rosszul viselkedik a bulin, vagy a mi szemünkben kellemetlenül viselkedik és emiatt megtámadjuk, az fáj neki. A végén ellökjük saját problémáinkat, és elhagyjuk a partnerünket. Ezzel megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy közel engedjük a másikat magunkhoz, ami távolságot teremt. Mindezek saját érzéseinkre adott reakciók, amelyeknek valójában nagyon kevés közük van a másik emberhez.

Szex és szégyen

Egy egészséges és stabil kapcsolatban elengedhetjük magunkat és azok lehetünk, akik vagyunk. Ha szégyelljük, akkor a kapcsolat szenvedi meg. Ebben nagy szerepe van testérzékelésünknek. Ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben és csak a vélt hibáinkat látjuk, ez korlátozhat bennünket. A szemünkben gyakran van rajtunk néhány plusz kiló, egyenetlen bőr és csúnya domborulatok (ami persze nonszensz). És ha szégyelljük is, az kihat szerelmi életünkre. Bár lehet, hogy partnerünk észre sem veszi ezeket a dolgokat, hisszük, hogy ő ítélkezik felettük. Vagyis szégyelljük magunkat, és a legrosszabb esetben már nem akarjuk megmutatni a testünket. 

A párkapcsolati állapot a szégyen kiváltó oka

Sokak számára nagyon fontos, de gyorsan kételyeket és beszédtémákat is szül: a kapcsolati állapot. Túl sokáig voltam egyedülálló? Egyáltalán boldoggá tesz a kapcsolatom? Ő az:igaz? Elég jó vagyok neki? Mindezek a kérdések összefüggésbe hozhatók a szégyenérzettel, mert aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk. A félelem attól, hogy tévedünk, kapcsolatra képtelenség vagy egyszerűen a nem szerethetőség érzete szégyenérzetre ösztönöz. Tehát nyíltan beismerni hogy boldogtalanok vagyunk a kapcsolatban, vagy hogy a dolgok nem mennek jól, gyakran kényelmetlenebb mint úgy tenni, mintha minden rendben lenne.  

Tényleg ne szégyellj semmit

Vannak emberek, akiknek a szégyen idegen szó. Tanulhatunk valamit ezektől az emberektől, hogy jobban kezeljük ezt az érzést:

• A szégyenérzet elfogadása: Igen, ez nehéznek tűnik, de a bennünk forrongó érzések elfogadása segít. Csak azokon a szempontokon dolgozhatunk, amelyeket megengedünk és észlelünk. A szégyenérzet normális.
• Erős önbecsülés kialakítása: Ha jól érezzük magunkat és tudjuk, hogy jók vagyunk, és hogy az állítólagos „kényelmetlen” viselkedésünk az egész csomag részét képezi, kevésbé szégyelljük magunkat. Ha valami jót teszünk magadnak, és odafigyelünk az igényeinkre, azzal erősítjük az önbecsülésünket. 
• Az önrészérzés elsajátítása: A szégyen gyakran együtt jár a szociális szorongással. A negatív önértékelés, a kudarctól való félelem, a hozzánk közel állók kritikus értékelése és a mások szükségleteinek nem megfelelő kielégítése miatti aggodalom is szégyent okoz. Ha egy kicsit gyengédebbek és megbocsátóbbak vagyunk önmagunkkal szemben, az segíthet megfékezni ezeket a félelmeket.
• Ismerd fel, hogy szeretnivaló vagy: Az emberek akik az életünkben vannak, nem hiába vannak ott. Szeretnek és értékelnek még a félrelépéseinkkel, feltételezett hibáinkkal és panaszainkkal együtt is. A körülöttünk lévők megnyugtatása segíthet felismerni, hogy sokkal értékesebbek vagyunk, mint gondolnánk.
• Nyílt kommunikáció: Lehet, hogy bonyolult, de a párunkkal való beszélgetés segíthet. Ha nyíltan és őszintén kimondjuk, mikor és hogyan érzünk szégyent, akkor együtt dolgozhatunk ezen. Mindenki másképp érzékeli a szégyent, ezért nagyon fontos az egyéni nézőpontunk.
• Ismerjük fel a korlátokat: A szégyen megmutatja a határainkat, és titokban azt is, hogy mennyi mindent tudunk elviselni bizonyos pillanatokban. Ez nagyon hasznos, és lehetőséget ad arra, hogy megtanuljuk, hol húzzuk meg a határokat, és mit fogadjunk el. Amikor ezt tudatosítjuk, egészséges kapcsolatot építhetünk ki magunkkal, a korlátainkkal és másokéival is. 
• Fontoljuk meg a terápiát: Ha a szégyen gyakori kísérőnk, a szakmai segítség is megfelelő megoldás lehet. Önmagunk vagy mások állandó kritikája felszívja az energiát, és végleg tönkreteheti az ezekkel az emberekkel fenntartott kapcsolatokat. Nem szégyen segítséget elfogadni.