„Nyuszi, cica, csibe”…Nagyon aranyos kis dolognak tűnik, de sokat elárulhat a kapcsolatodról.

A becenevek – és ami mögötte van

Kezdjük azzal, hogy visszaemlékszünk arra, hogyan szólítjuk meg partnereinket, gyermekeinket, barátainkat. Bizonyára a macik, cicák, nyuszik és más aranyos becenevek jutnak először eszünkbe. És ez logikus, mert így visszatérünk magához a gyerekkorhoz, a rajzfilmekhez, ahol a kölykök barátságosak, a nyulak gyávák, a békák általában hercegek. Visszatérünk abba az időbe, amikor elaludtunk egy plüss állattal, és ez azt jelentette számunkra, hogy bárhol is vagyunk, közel voltunk a felnőttek és a barátaink által nyújtott kényelemhez. A játék segítségével biztonságérzetet keltettünk magunkban minden stresszhelyzetben. Lidia Kondratieva pszichológus bővebben kifejtette, mire utal pszichológiai szempontból az, hogy hogyan nevezzük a párunkat.

Mit jelenthetnek az “állati becenevek” és az aranyos becenevek?

Minden felnőttnek szüksége van valakire, aki mellett biztonságban, védve és magabiztosan érzi magát. Ezért az ilyen megható becenevek öntudatlanul visszavezetnek bennünket a gyermekkori légkörbe, ezzel táplálva alapvető biztonságérzetünket. Újrateremtjük azt az időt, azt a feltétel nélküli szülői szeretetet, amit partnerünk iránt érzünk. Egy időszak amikor szeretnek, függetlenül attól, hogy mit mondunk vagy teszünk. Természetesen az állatvilág változatos, és a gyermekkori légkör mellé más jelentéseket is teszünk. Számít, hogy ragadozó faunához folyamodunk, vagy aranyos faunához.

Például, amikor az „én tigrisem”, „párducom” kifejezést alkalmazod a partneredre, bizonyosan bensőséges érdeklődést és valamiféle dominanciát fejezel ki, miközben szelídítőként viselkedsz.

Nagy valószínűséggel „sündisznó” becenévvel fogsz a párodhoz fordulni ha a kapcsolat válságban van, vagy a kapcsolat traumatikus a számodra. A “cicák” pedig akkor jelennek meg, ha nagy a gyengédség, és vigyázni akarunk valakire. A „cicák” a partner iránti érzéki vonzalomról beszélnek. 

Ha legalább távolról ismerjük a török ​​tévéműsorokat, akkor nem idegenek az „életem”, „szerelmem”, „szívem gyöngye”, „lelkem” kifejezések. Remekül szólnak. Ez a pompa és varázslat ugyanazon a helyen marad-a sorozatban. A mindennapi életben valószínűleg a partner szeret szépen beszélni és bókokkal elaludni. Bár itt az értelmezés a kapcsolatunk szakaszától függ. Egy romantikus időszakban, amikor a hormonáradattól alig találunk szavakat, gyakrabban mondanak ilyen szavakat azok, akik nem élnek át őszinte érzéseket, és nem készek cselekedni, csak élvezni ezt az időszakot. Amikor a kapcsolat már kialakult, ezek a kifejezések figyelemfelhívás jelzésévé válhatnak. 

A „kedvesem” szintén meglehetősen általános és formális. Ha folyamatosan használatban van, akkor a kapcsolat is meglehetősen formális. A partnernek úgy tűnik, hogy így szokás kifejezni a gyengéd érzelmeket.

Furcsa módon a kedves és fényes “napsugaram” egy bizonyos távolságról beszél. Ragyog, melegít, fényt ad. És ugyanakkor nem kaphatja meg. Van egy rész, amely továbbra is elérhetetlen.

A “baba” tökéletesen jellemzi magát. Itt a párkapcsolat lényege egyértelműen meghatározott. A „baba” egyfajta játék, amely egy férfié. A nő itt mindig engedelmesen viselkedik, sosem ellenkezik, mindig helyeselve mosolyog. 

A „szép nő”, az „angyal” és minden, ami a külső adat hangsúlyozza, hogy a partnert a megjelenés vonzza. Ha már nem felelünk meg ennek az állapotnak, akkor sajnos megszűnik az érdeklődése. 

A kontextus nagyon fontos. És ha a partnered nem használ semmilyen becenevet más emberek társaságában, ez csak azt jelenti, hogy a közös dolgaitokat intim módon szeretné megőrizni. 

Megéri aggódni, ha előkerül az állatvilág, az élelmiszerek és egyéb becézések? Nem! Mint a simogatásokban, megnyilvánulásokban, szokásokban, itt is a kölcsönösség a lényeg. Kicsinyítő utótagok a nevedhez, meleg kiejtés, ezek mind az őszinteség mutatói.