Dolores O’Riordan hangját a kritikusok és a rajongók “feledhetetlennek” nevezik. De nem hangi képességei és még csak nem is a dalszerzői tehetsége tette fantasztikusan híressé. A The Cranberries szólistája személyes fájdalmak történetét tudta beleírni munkájába, és generációja talán legszókimondóbb hangja lett.

Lázadó a templomi kórusból

Ballybricken, ahol Dolores O’Riordan született, egy falu 18 kilométerre az írországi Limericktől.  Dolores hét gyermek egyikeként egy gazdálkodó családban nőtt fel. Rokonai emlékei szerint, “előbb kezdett el énekelni, minthogy megszólalt volna”. Az ötéves Dolores zongorázott, apjával harmonikázni tanult, majd a templomi kórus szólistája volt- 12 évesen már a helyi templomban orgonált és énekelt. “Lázadó volt, aki mindenben részt vett. Nagyon muzikális gyereknek írták le, aki mindig arról álmodozott, hogy énekes, rocksztár, zenész legyen”– mondja Eileen O’Riordan, Dolores anyja.

Amikor a The Cranberries leendő énekesnője tinédzserként új iskolába került, az osztály elé állt és így szólt: “A nevem Dolores O’Riordan, rocksztár leszek”. Az anya- akit Dolores imádott- azt akarta, hogy lánya egyetemre menjen zenetanárnak tanulni. De a lány meggyőzte szüleit, hogy had kezdjen el egy bandában énekelni, és ha egy éven belül nem sikerül az áttörés, akkor elmegy tanulni. Ezzel kezdődött minden…

Sötét oldal

Dolores gyermekkorának képe idillinek tűnt. Globális sztárként azonban O’Riordan elárulta, hogy gyermekkorában több éven át szexuális zaklatás áldozata volt. Nyolc éves korában kezdődött, és négy évig tartott.

Az énekesnő nem nevezte meg az erőszaktevő nevét. Csak annyit tudni, hogy az illetőben bíztak, és közel állt a családhoz. Dolores szerint szörnyű próba volt számára, hogy több évtizeddel később, az apja temetésén találkozzon ezzel a férfival. 

“Azt hiszed, a saját hibád. Egyre mélyebbre temeted a bűntudatot, mert szégyelled… Undor, öngyűlölet érzését éled át. Amikor híres lettem, és beindult a karrierem, csak nehezebb lett. Anorexiám alakult ki” – ismerte el a sztár. Az evészavar mellett az énekesnő depressziótól és alkoholfüggőségtől is szenvedett.

Szegénységből világhírnév

Dolores O’Riordan zenei karrierje gyorsan fejlődött, bár eleinte a 18 éves énekesnő szegénységben élt: “Néha nagyon éhes voltam, meg tudtam volna halni egy csomag chipsért. Ekkor csatlakoztam a Cranberrieshez” – mesélte.

A Cranberry Saw Us-t 1989-ben alapították Mike és Noel Hogan gitáros testvérek, valamint Fergal Lawler dobos. A zenészek szólistát kerestek. Dolores eljött a próbára, énekelt, és ahogy a zenészek évekkel később visszaemlékeztek, leesett az álluk ettől a hangtól. A srácok felvételeket adtak O’Riordannak a zenéjükről és felajánlották, hogy megpróbálnak teljes értékű dalokat készíteni ebből az anyagból. Dolores visszatért a Linger nyers változatával, ami a jövőben a The Cranberries egyik fő slágere lett.

A banda nem sokkal Dolores csatlakozása után döntött a The Cranberries név mellett. A csapat kapott egy menedzsert, és a hangstúdiók versenyezni kezdtek egymással, hogy ki kínáljon többet ezeknek az ígéretes újoncoknak. A zenészek először Írországot és az Egyesült Királyságot járták be törött buszokon, és az éjszakát a padlón töltötték mások lakásában. Dolores alig szokott hozzá a hírnévhez. Társai emlékeztek rá, hogy az első koncerteken annyira félénk volt, hogy hátat kellett fordítani a közönségnek.

1993-ban, három évvel azután hogy az énekesnő csatlakozott a zenekarhoz, hosszú címet viselő debütáló albumuk, az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? világhírnevet hozott a fiatal zenészeknek. A benne szereplő Linger kislemez a nyolcadik helyezést érte el a Billboard listán. O’Riordan 22 éves volt ekkor.

“Ez nem én vagyok”

Egy évvel később O’Riordan súlyos térdsérülést szenvedett síelés közben, és megműtötték. 1994 őszén pedig megírta karrierje talán legfontosabb dalát.

A Zombie című sláger szövege az 1993. márciusi brit warringtoni eseményekről mesél: terrortámadások történtek, amelyekért az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) vállalta a felelősséget. Egy zsúfolt utcában kukákba rejtett két robbanószerkezet lépett működésbe. A támadás következtében két gyermek – egy három és egy tizenkét éves fiú életét vesztette, illetve több mint 50 ember megsérült.

Ezekkel a módszerekkel próbálta az IRA elérni Észak-Írország függetlenségét a brit kormánytól. A konfliktus éveiben, az 1960-as évektől 1998-ig több mint három és fél ezer ember halt meg mindkét oldalon. O’Riordan az első vázlatokat akkor készítette a Zombie-ról, mikor az Egyesült Királyságban járt. “A buszunk nem volt messze attól, ahol történt. Egészen fiatal voltam, de emlékszem, hogy megsemmisültem az ártatlan gyerekek gondolatától, akiket mindez érint. Azt hiszem, ezért énekelek, ez nem én vagyok” – írta az énekesnő. Felidézte, hogy “amikor hazatért a buli után, elkezdte rendezni az akkordokat, és a refrén magától jött”. Így született meg a Zombie című sláger. A Zombie felvétele után Dolores kellően fülbemászónak találta a dalt, de nem is sejtette, hogy ekkora siker lesz.

A No Need to Argue című album, amelynek vezető kislemeze a dal volt, 1995-ben a világ legkelendőbb európai kiadvány volt. A Zombie több országban a slágerlisták élére került, elnyerte a legjobb dalnak járó európai MTV-díjat, megelőzve Michael Jacksont. És megnyitotta a világ előtt az új The Cranberries-t – a lírai Linger and Dreams után egy igazán agresszív dalt adtak ki erőteljes társadalmi üzenettel.

A Belfastban forgatott klip fegyveres katonákat, az utcákon IRA falfirkákat, háborút játszó fiúkat mutatott be. A gyerekekről készült felvételek tiltakozást váltottak ki a BBC és az RTE ír nemzeti műsorszolgáltató részéről, akik a klip szerkesztett változatát sugározták. Maguk a zenészek is ellenezték a cenzúrát. A politikai elkötelezettség szemrehányása nélkül Dolores a következőket mondta erről: “Akár protestáns, akár katolikus, engem csak az érdekel, hogy ártatlan emberek szenvednek. Nem említi terrorista szervezetek nevét, nem foglal állást. Ez egy nagyon emberi dal”.

A 90-es évek ikonja

A népszerűség csúcsa ellenére a The Cranberries továbbra is sikeres kislemezeket adott ki: Dolores mélyen személyes Ode to My Family dala, a lendületes I Can’t Be with You, a When You’re Gone ballada – csak hogy néhányat említsünk a nagy slágerek közül. .

A zenekar gyakran fellépett nagyobb jótékonysági rendezvényeken. Diana hercegnő egy olaszországi koncerten vett részt a boszniai háború által érintett gyermekek javára, és később bevallotta, hogy Dolores élő fellépése könnyekig megmozgatta. Az énekes aznap este előadta az Ave Maria-t Luciano Pavarottival.

O’Riordan stílusa lenyűgözte a 90-es évek lányainak generációját: a rajongók lemásolták az előadó jellegzetes rövid frizuráját és brutális képeit. Dolores édesanyja szerint azonban a hírnév nem volt könnyű az énekesnőnek. “Emlékszem, amikor sétáltunk vele az utcán Limerickben, és egyszerűen nem engedtek át minket. A rajongókra nem lehet durvasággal válaszolni, és ők maguk is nagyon udvariasak voltak – de ez nagyon nehéz volt”.

Mentális problémák

O’Riordant egész életében mentális zavarok kísérték. 20 éves korától szenvedett a követés rögeszméjétől. Később bipoláris zavart diagnosztizáltak nála. Depresszióba esett, majd úgynevezett hipomániás állapotba. Ebben az időszakban sok zenét írt, de nem tudott aludni és paranoiában szenvedett.

1994-ben O’Riordant feleségül vette a kanadai Don Burton, a Duran Duran korábbi menedzsere (akkor találkoztak, amikor a két banda együtt turnézott). Három évvel később a párnak egy fia Taylor, majd 2001-ben a lánya Molly, 2005-ben pedig a második lánya, Dakota született. A család inkább a városon kívül élt elzárt életet, távol a hollywoodi bulikoktól, ahol Dolores idegennek érezte magát.

Az évezred vége felé jelent meg a The Cranberries utolsó igazán sikeres lemeze. 1999-ben a benne szereplő Animal Instinct és Promises című dalok magabiztosan hódították meg a listákat.

A banda 2003-ig folytatta az új zenék rögzítését és az aktív fellépést. Ezután a csapat bejelentette hogy szünetet tart, hogy a résztvevők önálló projektekben valósítsák meg magukat. Később a The Cranberries megpróbált újra egyesülni, turnézni ment, de az énekesnő egészségügyi problémái miatt folyamatosan lemondták a koncerteket.

Öngyilkossági kísérlet

Egy interjúban Dolores elmondta, hogy a show-biznisz “hihetetlenül gazdaggá tette, de vért ivott, mint egy vámpír”. A súlyosbodó mentális problémák ellenére továbbra is dolgozott – 2013-ban a The Voice ír műsorban lett mentor. Ugyanebben az évben Dolores öngyilkosságot kísérelt meg, amiről egy évvel később egy interjúban beszélt.

“Gondolom, az a sorsom, hogy itt maradjak a gyerekek miatt” – ismerte el az énekesnő és hozzátette, hogy minden nagyon jó, de néha odanyúl az üvegért, és másnap reggel még rosszabb. “Amikor iszom, cigit cigi után szívok. Általában akkor iszom, ha rossz emlékek jönnek, elő és nem tudom irányítani őket. Talán ez a legnagyobb problémám”.

2014 novemberében az énekesnőt letartóztatták garázdaság és egy légiutas-kísérő bántalmazása miatt az Egyesült Államokból az Írországba tartó repülőgép fedélzetén. A letartóztatás során a művész megpróbált összeverekedni a rendőrökkel és sértegette őket.

Amikor a hír bejárta a médiát, a sztár édesanyja elmagyarázta, hogy Dolores 20 év házasság után elvált férjétől, és pszichiáter kezeli. Eileen O’Riordan szerint a lány közvetlenül a letartóztatás után “szörnyű állapotban volt”. A bíróság pénzbírságot szabott ki Doloresre, aki a találkozó után maga is nyíltan beszélt újságíróknak lelki problémáiról és véleménye szerint sikeres kezeléséről. Az énekesnő optimista volt, új dalok felvételének terveiről beszélt.

A vég

A művész utoljára 2017 decemberében lépett színpadra, a New York-i Billboard karácsonyi partiján, ahol a The Cranberries dalait adta elő. Egy hónappal később Londonba repült hogy számokat vegyen fel saját rockprojektjéhez, a DARK-hoz, és részt vegyen a Zombie borítóján, amelyet az amerikai Bad Wolves együttes készített. 2018. január 15-én a rendőrök egy szállodai szobában holtan találták egy 46 éves Dolorest. A vizsgálat során kiderült, hogy az énekesnő megfulladt a fürdőben, a vérében pedig magas alkoholtartalmat találtak.

Barátai, akik nem sokkal a halála előtt beszéltek vele telefonon, azt mondták, hogy O’Riordan vidám volt és “tele volt élettel”, örült, hogy milyen jól szól a felvett borító. Mellesleg, Dolores halála után a Bad Wolves csoport kiadta azt, és az abból származó nyereséget a három gyermekének adományozta. Az énekesnő fia és lányai, akik halálakor 20, 16 és 12 évesek voltak, Torontóban szálltak meg apjukkal.

A The Cranberries tagjai egy évvel a tragédia után kiadták utolsó albumukat, ahol O’Riordan életében felvett vokális részeket használták fel. A lemez az In the End nevet kapta – és a zenészek véget vetettek a banda történetének, kifejtve, hogy nem látnak okot a folytatásra Dolores nélkül.

A tragédia után a közösségi oldalak tele voltak O’Riordan rajongóinak és kollégáinak üzeneteivel, akik közül sokan elmondták, hogy a The Cranberries munkája hogyan befolyásolta az életüket. Dolorest „egy nemzedék hangjának”, zenéjét „az ifjúság filmzenéjének” nevezték.

A The Cranberries énekesnőjét kikiáltották “a 90-es évek feminista ikonjának, akire mindannyiunknak szüksége volt”.