Nőként ez is sokkal nehezebb.

7 év háborúban

“2016. októberi megbízatásom során meglátogattam az ISIS által bombázott olajmezőt és finomítót Irakban, Al-Qayyara városában. A robbanáskor nem voltam ott, de amikor megérkeztem, a tűz továbbra is tombolt – és legalább az év végéig folytatódott. Ennek oka, hogy az ilyen oltás tipikus hónapokig tart. Az égő olajmező szörnyű dolog, mert az utcák, az emberek bőre, sőt a fehér juhok is teljesen feketévé válnak a gomolygó füsttől és hamutól.” – mondta Bnar Sardar, fotóriporter, aki hét évig dolgozott Kurdisztánban.

A férfiak nem akarták neki engedni, hogy bármit is egyedül csináljon, különösen azokon a területeken, ahol háború, konfliktusok vagy politikai viták folytak. “Gyakran elvittem a fényképezőgépemet egy olyan helyre, mint egy helyi piac, és kénytelen voltam elmenni, mert az embereknek nem tetszett, hogy fotóztam – mivel nő vagyok. Ez hihetetlenül idegesítő és frusztráló volt.”

Borzalmakat látott

2014-ben Al-Hamdaniyában fotózott, Moszul északkeleti részén. “Láttam egy fiatal fiút, aki súlyosan megsérült egy bombatámadás során. A belei kívül voltak a testén, mindenhol vér volt.” Aztán nem sokkal később elájult a látványtól, előtte sosem látott még ilyen súlyos sérültet.

A nők és gyerekek jogai

“A fotóriporterként töltött idő alatt az egyik legnagyobb szenvedélyem az volt, hogy hangot adjak azoknak a nőknek és gyermekeknek, akik családon belüli erőszak áldozatai voltak, és megmutathattam, hogy a háború milyen hatással van a nőkre. Saját hanggal és jogokkal kellene rendelkezniük, és én szerettem volna mikrofon lenni a kezükben” – folytatta a történetét Bnar.

Nőként néha nehezen jutott be helyekre, mert egyszerűen nőknek tiltott volt, így pedig a munkáját is nehezebben tudta csak elvégezni.

Forrás: Metro



Forrás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük