
Razija Sultan ügyes és előrelátó uralkodóként szerzett hírnevet, miután hatalmas mértékben hozzájárult a Delhi Szultanátus fejlődéséhez, azonban minden eredmény ellenére uralkodásának története nagyon szomorúan ért véget. Hogyan sikerült egy nőnek a legnagyobb iszlám állam élére kerülnie a 13. században, miért nem tudta az ország elfogadni azt a tényt, hogy tehetséges politikus uralkodott, és hogyan ért véget Razija Sultan élete?
Az első és utolsó szultán nő
A modern India területén található Delhi Szultanátust a szunnita Gurid-dinasztia alapította 1206-ban – a két kultúra keveredése egy új civilizáció kialakulásához vezetett, engedelmeskedve az iszlám törvényeinek. Hosszú ideig az ország hatalma a férfiaké volt, de 1236-ban minden megváltozott – a haldokló Iltutmish szultán lányát, Raziját nevezte ki a trón hivatalos utódjának, annak ellenére, hogy az iszlám állam kimondatlan törvényei szerint egyik fiának kellett volna trónra lépnie. Ettől a pillanattól kezdődött egy új fejezet a Delhi Szultanátus történetében, amelynek nagyon tragikus vége lett. A külpolitikai eredményeiről híres Iltutmish szultán nemcsak országának szolgálatára, hanem gyermekeinek felnevelésére is nagy figyelmet fordított – három fia és egyetlen lánya, Razija gyermekkorától kezdve különféle tudományterületeket tanult, és számos hobbival rendelkezett, beleértve az íjászatot és a katonai ügyeket. De testvéreivel ellentétben Razija nagy potenciállal rendelkezett, aktívabban érdekelték az új dolgok, tehetségesebbnek mutatkozott különböző területeken, és mindig az apja kedvence volt. Amikor a lány felnőtt, Iltutmish gyakran magával vitte üzleti utakra és állami ülésekre, ráadásul Delhibel való távolléte idején kinevezte helyettesévé – akkoriban az ilyen helyzet nem zavarta különösebben az uralkodó társait, de Iltutmish halála után a helyét legidősebb fiának, Nasir ad-Din Mahmudnak kellett átvennie. De akkor hogyan került Razija a trónra, és miért lett belőle tragédia?
A kezdetek
Hamarosan azonban a szultán legidősebb örököse meghalt, ám Iltutmish fia, aki a következő volt a trónutódlási sorban, apja szerint nem volt elég tehetséges az állam irányításához, ezért 1236-ban egyetlen lánya, Razija kapta meg a hatalmas. Sajnos ez a döntés nem tetszett a konzervatív török nemességnek, és a szultán akarata ellenére ügyetlen fiát Rukn-ud-din Firuzot nevezték ki új uralkodónak. Ahogyan a Delhi Szultanát volt vezetője feltételezte, a fiú nem volt képes kormányozni az államot – nem sokkal a hatalomra kerülése után zavargások és polgári viszályok törtek ki az országban, Delhiben kirobbantak a belső konfliktusok is. Jelentős szerepet játszott ezekben az eseményekben Sah-Turkan, Rukn-ud-din Firuza édesanyja, aki felismerve, hogy fia képtelen uralkodni az országon, remélte, hogy ő veheti a kezébe a hatalmat – ehhez azonban meg kellett szabadulnia Razijától, akinek népszerűsége egyre növekedett az alattvalók köreiben. Sah-Turkan tervei nem váltak valóra, 1236 novemberében Delhi lakói már nyíltan támogatták Iltutmish szultán lányát, mert belátták, hogy a jelenlegi vezető uralkodása negatív következményekhez vezethet, és hamarosan anyjával együtt az egyik börtönbe száműzték, ahol később kivégezték őket.
Csodálták őt
Razija Sultan folytatni akarta apja politikáját, miközben nemcsak a külföldi kapcsolatokra fordított nagy figyelmet, hanem a – történészek szerint- jelentősen meg tudta emelni országa jólétének szintjét, fokozott figyelmet fordítva az oktatás, az orvostudomány, a közgazdaságtan, a tudomány és a művészet területére (egyes kutatók nagyra értékelik Rázija oktatási tevékenységét, aki a költészet, a festészet és a színház lelkes csodálója volt), ráadásul véres csaták tömege nélkül sikerült megőriznie befolyását – diplomáciai tehetségének köszönhetően a legtöbb konfliktus (országon belül és külföldön egyaránt) békésen megoldódott. Razija a társadalmi és a nemek közötti egyenlőség kérdéseire is nagy figyelmet fordított – az uralkodó arra törekedett, hogy a lakosság minden szegmense, nemtől, kortól és gazdagságtól függetlenül hozzáférjen a szociális juttatásokhoz, emellett példájával bebizonyította, hogy a nők bármely tevékenységi területen a férfiakkal egyenrangúan léphetnek fel. Tehát a trónra lépéskor Iltutmish lánya a szultán hagyományos ruhájába öltözött, amelyet korábban kizárólag férfiak viseltek, majd rendszeresen férfi ruhát viselt, fegyverekkel jelent meg nyilvánosan, személyesen vezetett katonai műveleteket , megtagadta a magányt a ház női részén, egyenlő alapon kommunikálva a férfiakkal, és még azt is elrendelte, hogy érméket verjenek képével ezzel az aláírással:”A nők támogatása, a kor szeretője, Razija szultán, Shams ad-Din Iltutmish lánya”.
A cikk még nem ért véget!
1 2