Miért érdemes néha félretenni a visszafogottságot, és arról beszélni, hogy mit érzünk valójában? Így a negatív érzelmeket a megtisztulás módjává alakítjuk – a cikkből kiderül, hogyan.

Elnyomott érzelmek

Érzelmi titkolózásunkat nem szabad az „introvertált” kifejezéssel magyarázni. Introvertáltnak lenni egy dolog, az érzelmek erőszakos elfojtása és mások elől való elrejtése egy másik dolog. Bizonyos helyzetekben úgy fog tűnni hogy jobb, ha elhallgatod a negatív élményeidet (talán néha így van). De ha folyamatosan eltitkolod őket, akkor hosszú távon az érzelmek nagy komplexusokká, fájdalommá változnak. Néha jobb egyedül lenni önmagaddal, és megkérdezni magadtól a legkényelmetlenebb és legkellemetlenebb kérdéseket, amelyeket meg kell vitatni. Előbb azonban légy érzékeny magadra: jegyezd meg, hogyan reagáltál erre vagy arra a határhelyzetre, és figyelj a belső érzésekre. Az érzelmek elfojtásának ugyanis számos jele van. Most ezeket fogjuk megvitatni.

Kerülöd az emberekkel való konfrontációt

Sokan igyekeznek kerülni a vitákat és a konfliktusokat, mert attól tartanak, hogy az ilyen összetűzések veszekedésekhez, társadalmi egyensúlytalanságokhoz vezethetnek, és a legrosszabb esetben is félreértve és elítélve maradnak a saját gondolataik miatt. Az ideológiai konfrontációnak nem szabad ennyire megijesztenie: ez nem az ellenségeskedés kiindulópontja, hanem inkább egy módja annak, hogy jobban megismerjük a beszélgetőpartnert, és az új információkat ösztönzőként érzékeljük az értékek újragondolásához vagy a személyeskedés lehetőségéhez. Ha tudatosan kerülsz minden alkalmat, akkor nemcsak az “én”-edet próbálod elnyomni, hanem az általad átélt érzelmeket is. Egy vitán vagy a megfelelő konfliktuson keresztül kidobhatod magadból a felgyülemlett érzéseket, élményeket, akár a haragot is. A gondolatok kimondása egy fontos tevékenység, amely megszabadítja az elmét a stressztől. Ellenkező esetben a negatív érzelmek felhalmozódása nemcsak alacsony önérzethez vezet, hanem az emberrel való kapcsolatok megromlásához is. Ezenkívül egy pillanatban lehetetlen lesz visszatartani az impulzusaidat, és az összes felhalmozódott nehézséget egy személyre dobod majd, arra aki abban a pillanatban éppen a közelben van- és lehet hogy semmiről sem tehet.

Félsz felfedni a gyengeségeidet

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor az érzések a végsőkig fokozódnak: fájdalom, neheztelés, bánat. Tudat alatt megpróbálunk olyan embert találni, aki legalább meg tud hallgatni bennünket, és tud segíteni ebben a helyzetben. Nagyon gyakran a zavar elsőbbséget élvez a síráshoz és az élményeinkről való beszélgetéshez képest, ekkor elfojtjuk érzelmeinket. Ne felejtsük el, hogy ha megpróbálunk uralkodni az érzelmeinken még a legnehezebb és legnyomasztóbb helyzetben is, akkor még gyengébbnek fogjuk magunkat érezni, és sokkal nehezebb lesz megszabadulni a szorongástól és a sokktól.  

Hirtelen indulatos vagy, egy apróság is felbosszant

Kiömlött a kávé, meglöktek, megégett a pirítós. Csalódott és ingerült leszel ha valami elromlik, vagy ha valami nem a tervek szerint alakul? Sajnos ez nem csak a körülmények miatt van így. A haragod és az elégedetlenséged olyan halmozott érzelmek sokasága, amelyeket korábban nem dobtál ki. A fontos és súlyos helyzetekben visszafogod magad, igyekszel elrejteni belső világodat, érzéseidet mások elől, és megvéded magad a külső hatásoktól. Megpróbálsz elvonatkoztatni és menekülni a valós problémák elől. De amint lehetőség nyílik az érzéseid kifejezésére, az idegrendszered megteszi. Ezért az ilyen érzelmi kitörések leggyakrabban olyan apróságok miatt következnek be, amelyek nem igényelnek különösebb önelnyomást. 

Nem érzed magad

Amint elfojtod az érzelmeidet, elkezdesz játszani egy bizonyos szerepet, amelyet te magad találtál ki. Ha másként viselkedsz a társadalomban mint amikor egyedül vagy, akkor nem tudod megosztani a világgal, amit valójában érzel. Még abban a pillanatban is úgy tehetsz, mintha minden rendben lenne, amikor a legüresebbnek érzed magad. Egy ilyen illúzió létrehozása mindenekelőtt csak neked árt. Ügyelj arra, hogy megváltozott-e a viselkedésed a szeretteiddel. Próbáld meg fokozatosan megmutatni az „én”-t egy kis társaságban, és minden találkozással egyre kényelmesebben fogod érezni magad.  

Állandó szorongást tapasztalsz

A szorongás akkor tapasztalható meg, ha attól félsz, hogy valaki más megtudja az élményeidet (ezért titkolod őket). Aggódhatsz ha csendben vagy, mert őszintén szeretnéd megosztani tapasztalataidat, de nem tudod hogyan. Félsz az elítéléstől és a félreértéstől. Munkahelyi kényelmetlenség, túlzott aggodalmak a mindennapi dolgokkal kapcsolatban – a fájdalmas érzések nemcsak pszichológiai, hanem a fizikai állapotára is hatással vannak. A test akárcsak az agy, érzi a szorongást és a feszültséget. Minél gyakrabban nyomod el magadban az érzéseidet, a szervezeted annál jobban megszokja, hogy a szorongás normális állapot, amelyben az idő nagy részében megmarad. Az érzelmeiddel való megbirkózás képessége fokozatosan visszaállítja a kiegyensúlyozott állapotot, és miután ellazultál, tudatod elutasítja a negatív megnyilvánulásokat. 

Nem érzed jól magad azokkal az emberekkel, akik sokat mutatnak az érzelmeikből

Ha nem szereted az érzelmeidet megjeleníteni, akkor valószínűtlen hogy pozitívan viszonyulsz azokhoz, akik nem titkolják érzéseiket. De itt van egy különbség: nem azokról a kollégákról van szó, akik elvonják a figyelmedet a munkáról vagy azokról, akik kihívóan és nem megfelelő módon viselkednek. Bármilyen környezet- legyen szó éttermi vendéglátókról vagy közös ismerősökről, szorongást vagy még visszahúzódóbb érzést kelthet benned. Nevetés, könnyek, kinyilvánított félelem – mindezek az érzelmek normálisak, ezektől nem lehet félni. Minél több érzelem van körülötted, annál jobban elnyomod a sajátjaidat. Az érzelmeivel való megbirkózás képtelensége belső összeütközéshez vezet abban a pillanatban, amikor valaki felszabadultabbra figyelsz. Végső soron ez csak nagyobb vágyhoz vezet, hogy kivonulj a társaságból és visszahúzódj önmagadba.