Mérgező harmónia sok kapcsolatban létezik, de gyakran nem veszik észre. Figyelni kell ezekre a jelekre.

Mérgező harmónia

Létezhet egyáltalán ilyen? Végülis a harmónia „kiegyensúlyozott kapcsolatot” jelent – ​​hogyan illeszkedik ez a „mérgező” kifejezéshez, ami valami egészségtelen, sőt fenyegető dolgot ír le? 

Valójában a toxikus harmónia ugyanúgy létezhet, mint a toxikus pozitivitás. Amikor a harmonikus kapcsolat bármilyen kapcsolati formában csak a felszínen tűnik “kiegyensúlyozottnak”. Ha mérgező harmónia uralkodik, nem kell sok ahhoz, hogy egy kapcsolatot nagyon kényelmetlenné tegyünk minden érintett számára – de gyakran óvintézkedéseket teszünk (akár tudatosan, akár öntudatlanul), hogy ezt a lehető leghosszabb ideig (vagy elviselhetően) megakadályozzuk. Összegyűjtöttünk három lehetséges jelet, amelyek mérgező harmóniára utalhatnak kapcsolatodban.

1. Nincs vita

Vannak, akik bizonyos fokú büszkeséggel számolnak bea, hogy „soha nem veszekednek” a partnerükkel. Elsőre irigylésre méltóan hangzik, hiszen senki sem akar veszekedni, és ha magát a kifejezést használják, sokaknak eszébe jutnak a nem építő viták, amelyek haraggal és könnyekkel végződhetnek.

A vitának nincs “egyetlen” formája. Mindenekelőtt a számodra kedves személyekkel folytatott vita azt jelenti, hogy van egy súrlódási pont, amelyen dolgoznod kell. Ez pedig zajos hang, bántó szavak és ajtócsapódás nélkül is megtehető. A partnerek legnagyobb hibája az elkerülés.

Ha hosszú távon működő, minden fél számára egészséges kapcsolatot szeretnénk, aligha kerülhetjük el, hogy ezeken a súrlódási pontokon dolgozzunk. “A legnagyobb hiba amit egy partner elkövethet, az az elkerülés” – mondta Joseph Grenny, a Crucial Conversations társszerzője a The Guardiannek.

Sokan éreznek valamit, de nem mondják ki – “legalábbis addig nem, amíg már nem bírják tovább”. Egy tanulmányban a szerzők azt találták, hogy azok a partnerek akik hatékonyan tudnak vitatkozni vagy vitázni, tízszer nagyobb valószínűséggel élnek boldog párkapcsolatban mint azok, akik a szőnyeg alá söprik problémáikat.

2. Kerüljük a „kellemetlen” témákat

Erre építve a mérgező harmónia másik jele a kapcsolatban, amikor bizonyos témák nem is kerülnek terítékre mert tudjuk, hogy kínos helyzethez vezethetnek. Ezek sokfélék lehetnek, és az elkerülésük oka nem feltétlenül a veszekedéstől való félelem, hanem inkább attól tartunk, hogy egy őszinte (és talán fájdalmas) beszélgetés milyen következményekkel járhat a kapcsolatra nézve.

A politikai kérdések és a saját attitűd is ezek közé a “kellemetlen” kérdések közé tartozhatnak. Egy tanulmány kimutatta, hogy a hasonló politikai beállítottságú partnerek általában boldogabbak a kapcsolatukban, és politikailag aktívabbak is.

De aki tudja hogy nagynénje, nagyapja – vagy akár párja – bizonyos témákról egészen más véleményen van, az hajlamos elkerülni ezeket a beszélgetéseket. Ez azonban könnyebb, ha az illetővel való találkozások évente néhány napra korlátozódnak – a karácsonyi vacsora végül elmúlik. A közös élet esetleg gyerekekkel, általában tovább tart.

A kérdés amit előbb-utóbb fel kell tennünk magunknak, valószínűleg a következő: Hajlandó vagyok életem hátralévő részében félretenni az elveimet? A barátaim előtt? A partnerem előtt? A gyerekeim előtt? Magam elé helyezve?

3. Mérgező harmónia: van köztetek valami, amit nem tudtok vagy nem akartok felfogni

Van egy barát az életedben. Ha látjátok egymást, az általában nagyon kedves, elvégre már régóta ismeritek egymást. De hébe-hóba érkezik egy megjegyzés, amit nem lehet hova tenni. Csak szórakozik? Túlreagálom? Vagy van köztünk valami?

Az emberek gyakran nem részletezik ezt az érzést “a béke kedvéért” – de alapvetően gyakran egy esetleges konfliktus elkerüléséről van szó.

A kommunikáció minden kapcsolat sarokköve, legyen az romantikus vagy plátói. Minél boldogabb minden fél a kapcsolaton belüli kommunikációval, annál ígéretesebb a kapcsolat. Egy tanulmány szerint egy olyan kapcsolat, amelyben a kommunikáció nem kielégítő, rossz esélyekkel rendelkezik a hosszú távú működésre.

A kommunikáció azonban hihetetlenül bonyolult is lehet. Előfordulhat, hogy a küldő és a vevő néha teljesen eltérő frekvencián mozog. Amit az egyik fél nyilvánvaló szórakozásnak szánt (a személy számára), az a másik részéről mélyen bántó sértésnek tűnhet.

És itt kell a megbántott személynek feltennie magának a kérdést: Miért bánt engem annyira a barátom megjegyzése? Vajon eléggé értékelem a kapcsolatot ahhoz, hogy hajlandó legyek egy pillanatnyilag a kényelmetlen beszélgetésre, hogy hosszú távon kényelmesebbé tegyem kapcsolatunkat? Ha a válasz “igen”, akkor a bizonytalanság érzése nem lehet nagy hatással az egymás iránti viselkedésre, és a beszélgetésre kell törekedni. De ha a válasz “nem”, akkor felmerül a kérdés, hogy kell-e egyáltalán tartani a kapcsolatot.