Európa királyi házainak nagyanyja korán elvesztette férjét. 42 éves volt, amikor szerelme és kilenc gyermekének édesapja, Albert herceg elhunyt. Halála után Victoria gyászba merült, ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő 40 évben nem volt mellette férfi.

Példás házasélet

Victoria 17 évesen ismerkedett meg Albert herceggel. Ez a találkozás nem tett nagy benyomást sem a leendő brit királynőre, sem a fiatalemberre. Egy év múlva azonban minden megváltozott. Albert rokonlátogatóba jött Windsorba, és sikerült jobban megnéznie magának Victoriát, akinek nem volt viszonzatlan az érzelem a német herceg felé. Sok időt kezdtek együtt tölteni, és egy este a leendő királynő szokatlan kéréssel fordult Alberthez. Nevezetesen, hogy vegye törvényes feleségül. Victoria modern szóhasználatával és „feminista” tettével megzavarta a XIX. század egész királyi udvarát. Albert azonban kiállt a brit örökösnő mellett, és készségesen beleegyezett a frigybe. 1840. február 10-én házasodtak össze, és a házasságukat példaértékűnek tartották.

Éppen ezért amikor Albert 42 évesen tífuszban meghalt, Victoria világa összeomlott. A királynő remete lett, napokig nem hagyta el a szobáját. Mindig fekete ruhát viselt, és lefekvés előtt megparancsolta a szolgálóknak, hogy hozzák oda Albert pizsamáját és tegyék az ágyra. Úgy tűnt, Victoria nem hajlandó beletörődni szerelme halálának gondolatába, és lassan elveszíti az eszét. Az állítólagos őrültség képét az tette teljessé, hogy időnként egy lány hangja hallatszott a királynő hálószobájából. Beszélt valakivel, elmondta a legfrissebb híreket, és néha tanácsot kért. Ám amikor az egyik szolga benézett a félig nyitott ajtón, azt látta, hogy Victoria az íróasztalán lévő portréhoz beszél. Az elhunyt férj portréjához.

Ez azonban nem mehetett örökké. Albert halála mély nyomot hagyott a királynő lelkében, de túl kellett élnie. Uralkodnia az országon, a nemzet arca lenni. Ráadásul megjelent mellette egy személy, akiben megbízhatott. A férfit, aki segített neki megérteni hogy az élet megy tovább, John Brownnak hívták- és a királynő szolgája volt.

Titkos megmentő

Victoria és John kapcsolatának története a mai napig sok kérdést vet fel a történészekben. Egyesek úgy vélik, hogy csak szoros barátság kötötte össze őket. Mások meg vannak győződve arról, hogy a királynő nemcsak romantikus kapcsolatban állt a szolgával, hanem titokban feleségül is ment hozzá. Az ausztrál újságíró és írónő, Julia Baird megpróbálva kideríteni az igazságot. Quentin Bryce főkormányzó segítségét kérte, és sikerült hozzáférnie a hatalmas királyi archívumhoz, köztük Victoria királynő személyes levelezéseihez.  Baird szerint John Brown már 1848-ban a Balmorali kastély szolgálatába állt. Ekkor 21 éves volt, a királyné pedig 28. Amikor a királyi pár Skóciába érkezett, John elkísérte őket a hegyi túrákra. Közte és Victoria között nem volt különösebben szoros kapcsolat, mert a nő teljesen odaadóan szeretette házastársát. De a királynő megjegyezte a férfi magas szakmai felkészültségét. Felbecsülhetetlen értékű hegyi szolgának nevezte, és mindig örült a társaságának.

A helyzet Albert halála után kezdett megváltozni. Néhány évvel azután hogy Victoria özvegy lett, eszébe jutott John, és úgy döntött hogy egy újabb hegyi túrára indul vele és két lányával. Naplói szerint 1863. október 7.-én egy remek napot töltöttek lóháton a hegyekben, estefelé pedig megálltak teát inni. Visszafelé a királynő hirtelen elvesztette uralmát a lova felett, és a földre zuhant. Victoria szerint abban a pillanatban a halál gondolata villant át a fején. De egy pillanat alatt felváltotta az a hiedelem, hogy annyi mindent kell még megoldani és kipróbálni. A királynő a következő napokat ágyban töltötte tehetetlen állapotban, egy darab nyers hússal a sérült szeme fölött. Állapota nem keltett különösebb aggodalmat az orvosok körében, de javasolták a pihenést. John Brown önként jelentkezett, hogy felvidítsa őt ezekben a napokban.

Ekkor volt alkalma a királynénak jobban megismerni a szolgálóját. Meglepetésére felfedezte, hogy ez a férfi érdekes számára. „Annyira odaadó” – írta a naplójába. „Hihetetlenül alázatos, megértő, egyáltalán nem olyan, mint egy közönséges szolga. Mindig jó hangulatú és figyelmes… Ah! Az élet nem áll meg” -olvashatóak a feljegyzései. Amint az orvosok megengedték Victoriának, hogy ne tartsa be az ágynyugalmat, boldogan értesítette erről Johnt, és megkérte hogy menjen újra kirándulni vele a hegyekbe. Elég hamar megszokta, hogy ő vezeti a lovát. „Ha egy idegen tenné ezt, nagyon aggódnék” – mondta. „Most gyenge és ideges vagyok, és nagyon függök azoktól, akikben megbízok…”- írta.

Bizalmas kapcsolat

Ahogy Victoria és John kapcsolata egyre szorosabbá vált, a szolga maradt az egyetlen férfi az udvarban, aki nem uralkodóként, hanem nőként kezelte őt. „Kedves lovam gyönyörűen járt, ahogy Brown átvitt a köveken. Elragadó volt” – írta Victoria kacéran a naplójában. Tetszett neki a szolga kezdeményezőkészsége és figyelmessége, valamint a készsége, hogy mindig a segítségére legyen. Folyamatosan említette a nevét személyes jegyzeteiben. Sok udvaronc számára furcsának tűnt az uralkodó és a szolga ilyen jellegű kapcsolata. A rossz nyelvek még Victoriát is “Mrs. Brown”-nak hívták, de a királynő egyáltalán nem törődött a pletykákkal. Johnnak adta az Esquire címet és egy házat ajándékozott neki Balmoralban. Ezután elment vele egy európai útra. Svájcba mentek, majd Franciaországba és Olaszországba. Amikor visszatértek Nagy-Britanniába, a királynő egyáltalán nem akart megválni John-tól. Elrendelte, hogy kapjon egy szobát a királyi palotában. Ez nem csak egy szoba volt, hanem egy szomszédos szoba a királyné hálója mellett.

Egyszóval az évek során csak szaporodtak a pletykák, hogy Victoria átlépte a baráti kapcsolatok határát szolgálójával. Az uralkodó életrajzírója, A. N. Wilson azonban mindig tagadta ezeket a felvetéseket. „Nem hiszem, hogy Victoria királynő szexuális kapcsolatban állt Brownnal” – írta. “De azt hiszem, volt egy kis esküvőjük a templomban Crati Kirkben, amiről a minisztere a halálos ágyán mesélt.” 

Edgar Boehm szobrász, aki egy ideig Balmoralban tartózkodott Victoria uralkodása alatt, más véleményen volt a témáról. A férfi azt állította, hogy a királynő nagyon közel állt szolgájához, sőt mindenféle házastársi kiváltságot engedélyezett neki. Azt viszont nem pontosította, milyen kiváltságokról van szó.

Így vagy úgy, Victoria és John kapcsolata 1883 tavaszán tragikus körülmények között ért véget. A királynőt aggasztotta a 26 éves Lady Florence Dixie elleni megoldatlan támadás Windsorban, ezért felkérte Brownt, hogy nyomozzon az ügyben. Hű szolgája azonnal nekilátott a feladat végrehajtásának. Órákig bolyongott a kastély környékén a fagyos levegőben, bizonyítékokat keresve, és egész idő alatt megfázással küzdött. Egy héttel később szövődmények léptek fel nála, így 56 éves korában meghalt. Victoria, miután 18 évet a társaságában töltött (majdnem annyi időt, amennyi ideig az Alberttel kötött házassága tartott), vigasztalhatatlan volt.

Viktória királynő 1901-ben bekövetkezett haláláig gyászolta Johnt. Elrendelte, hogy koporsójába egy fényképet és egy hajfürtöt helyezzenek el szeretett szolgálójától, valamint egy arany karikagyűrűt, amely John Brown édesanyjáé volt- és amelyet a királynő élete utolsó éveiben folyamatosan magánál hordott. Végül egy barna zsebkendőt is kért, amelyet Victoria a szolgájának adott a hűségéért és kivételes odaadásáért.