Ezt az egyedülálló nőt a világ legjobban fizetett színésznőjének tartották. Hogyan sikerült megmenekülnie a süllyedés elől, és 10 nappal az eset után filmet is készíteni erről a tragédiáról?

Keresett modellből színésznő

Dorothy Gibson 1889. május 17-én született egy amerikai kisvárosban, Hobokenben. Apja, John E. Brown nem volt jelentős hatással lánya életére. Meghalt, amikor a leendő színésznő mindössze 3 éves volt. Pauline Bozen, az özvegy és a kis Dorothy édesanyja újra férjhez ment- ezúttal Leonard Gibsonra esett a választása. Vezetéknevét Dorothy az álneveként használta a filmiparban.

Gibson színésznőként először 1906-ban próbálta ki magát, amikor részt vett a Broadway show-kban. Sikeres táncosként és énekesként minden tehetségét megmutatta Charles Froman A tejeslányok című musicaljében és az Egy őrült nő naplója című darabban.

Dorothy Gibson életében 1909-ben új szakasz érkezett – ekkor kezdett pózolni Harrison Fisher illusztrátornak, és hamarosan kedvenc modelljeként ismerte el az amerikai közvélemény. Várhatóan a kezére játszott a lehetőség, hogy egy híres művész múzsája lehessen. Gibson hónapokig uralta az olyan magazinok címlapját, mint a The Saturday Evening Post, a Cosmopolitan vagy a Ladies Home Journal. Ugyanebben az évben elfogadta George Batia Jr. házassági ajánlatát, de hamarosan úgy döntött, válik tőle. A pár hivatalosan csak 1913-ban vált el.

1911 elején Gibson statisztaként dolgozott az Independent Moving Pictures Company és a Lubin Manufacturing Company filmjein. Mindez Pat Casey színházi ügynöknek köszönhető, aki aktívan promotálta Dorothy Gibsont a filmiparban. Már júliusban a francia Éclair Studios filmstúdió sztárja lett, amelynek fiókja Dorothy szerencséjére Amerikában volt.

Az első független sztárok egyike lett

Debütáló szerepe Molly Pitcher volt, akinek képét Dorothy Gibson sikeresen megtestesítette a Hands Across the Sea című történelmi drámában. A közönség már ezért a megható szerepért beharangozta Gibsont az amerikai mozi leendő sztárjaként, de az igazi népszerűségi hullám a Miss Masquerade 1911-es és a Love Finds a Way című vígjátékok 1912-es megjelenése után érte. Dorothy csodálatos alakítása ezekben a filmekben Hollywood meghódításához vezetett.

A közönség észrevette Dorothy természetességét a képkockában, és azt a képességét, hogy organikusan nézzen ki a vígjáték műfajának bármely filmjében. Ezen kívül az első független sztárok egyike lett – vagyis jövedelmet kereshetett, függetlenül a filmstúdióktól és a filmektől, amelyekben részt vett. 

A mindenki által ismert Titanic tragédiája különösen fontos szerepet játszott Gibson sorsában. Amellett hogy sikerült élve kijutnia onnan, 10 nappal az eset után Dorothy egy ennek a katasztrófának szentelt filmben szerepelt.

1912. március 17-én Dorothy Gibson édesanyjával, Pauline-nal Olaszországba ment. Hat hét vakáció után táviratot kapott Jules Brulatour, az Éclair Studios producerétől, amelyben Gibsont arra kérték, hogy térjen vissza a stúdióba, hogy készítsenek egy sor új felvételt a készülő filmhez. A színésznő először Franciaországba ment, és onnan úgy döntött, hogy hazamegy a Titanic hajóval.

Április 10-én Dorothy és édesanyja felszállt a Titanicra. Négy nappal később, azon a végzetes éjszakán Dorothy Gibson bridzset játszott a New York-i bankárokkal. Ezt később megosztotta a New York Dramatic Mirror amerikai lappal. Hajóidő szerint 23 óra 40 perckor, az óceánjáró jéghegynek való ütközésének pillanatában Dorothy visszatért anyja kabinjába, mert hosszan tartó csattanást hallott – ez volt a Titanic süllyedésének kezdete.

Gibson gyorsan kikísérte az édesanyját a kabinból, és felszállt vele az első, 7-es számú mentőcsónakba. Dorothy története szerint a hajón egy hatalmas lyuk volt, amit valahogy sikerült ruhákkal betömni, így a megmentése ebből a katasztrófából kettős csoda. A csónakból a túlélők átszálltak a Carpathia hajóra – ami a víz alacsony hőmérséklete miatt szinte alig élve szállította New Yorkba az utasokat. Gibson így nyilatkozott a Moving Picture World magazinnak: “Soha nem fogom elfelejteni azt a szörnyű kiáltást, amely a tengerbe dobott emberektől és másoktól, akik féltették szeretteiket.”

A későbbi eseményekre vonatkozóan két változat létezik. Az első szerint Dorothy Gibson miután visszatért New Yorkba, rávette menedzserét hogy maga készítsen filmet a tragédiáról, és a lehető legrövidebb időn belül lelkesen megírta a forgatókönyvet. A második változat szerint a producerek sokáig könyörögtek Gibsonnak, aki még mindig nem tért magához az átélt horrorból, hogy szerepeljen a filmben. Ezt a történetet számos idegösszeomlás támasztja alá, amelyeket Dorothy Gibson nem tudott kontrollálni a forgatás során. A filmet egy hónappal a tengeri katasztrófa után mutatták be, és A Titanic túlélői címet viselte.

Balszerencse, ami szerencsét hozott

A megjelent játékfilm kétértelmű benyomásokat keltett a közönség körében. A filmet megtekintők felét felháborította hogy a film alkotói ilyen korán elkezdték forgatni, és ezzel leértékelték a tömeges emberveszteséget. Mintegy 1500 ember halt meg a hajó fedélzetén. Mások a producerek operatív munkáját és az események szemtanújának filmben való részvételét csodálták.

A Titanic túlélői nemcsak Hollywood történetének egyik legtöbb bevételt hozó filmje lett, hanem Gibson filmes karrierjének utolsó alkotása is. Miután a tragédiáról a filmiparon keresztül tudott beszélni, Dorothy Gibson úgy döntött, hogy operaénekelni fog.

1914-ben tűz ütött ki a New Jersey-i stúdióban, ahol a Survivors of the Titanic összes példányát őrizték. A témával foglalkozó történészek a film elvesztését az egész mozi pótolhatatlan veszteségének tartották.

Dorothy 1912 májusában vonult nyugdíjba. Abban az időben a világ legjobban fizetett színésznőjének tartották, bevételében még a némafilmes legendát, Mary Pickfordot is megelőzte. Gibson operaénekesként a Madame St. Jean című operában való részvételével nagy sikereket ért el.

Örök bizonytalanság

Dorothy Gibson azonban soha nem tudott békét és stabilitást elérni az életében. 1913-ban véletlenül megölt egy férfit, miután elvesztette az uralmát az autója felett, és halálra gázolt egy gyalogost. A balesetet okozó autó Jules Brulatouré, az Éclair Studios producere és Dorothy szeretőjeé volt. Utóbbi a bíróságon derült ki, amikor elintézték a Gibsont érintő autóbalesetet.

Annak ellenére, hogy akkoriban Brulatur már nem volt kapcsolatban a volt feleségével, a körülmények feltárása után végül beadta a válókeresetet. Az elvált Jules végül 1917-ben feleségül vette Dorothy Gibsont. De ez a házasság nem tartott sokáig, 2 év után a törvény érvénytelennek nyilvánította.

1926-ban Gibson végleg Párizsba távozott, ám az egykori filmsztár még a fővárosban sem talált nyugalmat. Letartóztatták, antifasiszta propagandával vádolták, és San Vittore-ba zárták. Innentől az élete kalandjaihoz szokott Dorothy két fogvatartott, Indro Montanelli és Bortolo Zambon segítségével megszökhetett.

Dorothy Gibson 1946-ban a Ritz Paris-ban halt meg szívroham következtében. A némafilmsztár birtokát felosztották szeretője Emilio Antonio Ramos és édesanyja között, akit néhány évvel később szintén holtan találtak egy szállodai szobában.