Szédületes modellkarriert épített fel Párizsban, és Man Ray és Pablo Picasso múzsája lett. Aztán a társadalom krémjével töltött bohém estéket lövészárkokra és koncentrációs táborokban forgatásra cserélte haditudósítóként. Elmeséljük Lee Miller hihetetlen történetét, ami méltó ahhoz, hogy egy nap egy kalandfilm cselekményévé váljon.

Gyermekkori trauma

Lee Miller fiatalkorában nyilvánvalóan nem tudta elképzelni, hogyan sodorja majd a sors a Vogue magazin címlapjára. Hogy híres fotósok és szürrealista művészek társaságába múlatja majd az időt. Hogy luxusjachtokba majd háborús övezetekbe, dachaui és buchenwaldi koncentrációs táborokba kerül, végül akár Adolf Hitler lakásába néhány órával a halála előtt. Inspiráló története egy új film cselekményeként szolgál majd Kate Winslet főszereplésével, de az amerikai nő izgalmas életrajzának sok részlete sajnos titokban marad. Elmeséljük, hogyan lett egy sikeres divatmodell az egyetlen női riporter a második világháború frontján.

Elizabeth Miller 1907-ben született New York-ban egy mérnök és egy amatőr fotós gyermekeként. Amikor a lány hét éves volt, édesanyja súlyosan megbetegedett, és nem tudott vigyázni a gyerekre. Ezért úgy döntöttek, hogy Brooklynba küldik a barátaikhoz. Itt történt egy tragédia, amely hatalmas nyomot hagyott az életében. A hétéves kislányt megerőszakolta a család egyik barátja, és még ennél is rosszabb, hogy nemi betegséggel fertőzte meg- ami sok éves és fájdalmas kezelést igényelt. Elizabeth hosszú ideig kapcsolatban állt egy pszichiáterrel, aki segített neki megbirkózni a stresszel, és enyhítette a bűntudatát. Miller maga egész életében titokban tartotta gyermekkori traumáját. Igaz, a lány megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget: fotós apja gyakran fotózta meztelenül lányát, ami egészen kicsi korától a lány húszéves koráig folytatódott. Noha az apjával való közös munka alapozta meg a fotózás iránti szeretetét, az ilyen felvételek nyilvánvalóan nem tehettek jót a pszichéjének.

A mentéstől a magazinok címlapjáig

Hosszú vékony nyak, mélykék szemek és mesteri pózkészség – nem meglepő, hogy a lányt divatmodellnek szánták. A divathoz vezető út meglehetősen váratlan és gyors volt. Egy késő este a 19 éves Elizabeth elhagyta manhattani lakását, átkelt az úton, és majdnem elütötte egy szembejövő autó. Egy ismeretlen férfi mentette meg a tragédiától, aki megragadta és biztonságos helyre húzta. A lány őrangyala Conde Nast, a Vogue magazin ismert kiadója és tulajdonosa volt.

Néhány hónappal később Miller fényképei díszítették a brit és amerikai Vogue címlapjait, és hamarosan már a New York-i társadalom krémjével randevúzgatott. Köztük Josephine Bakerrel, Cecil Beatonnal, Fred Astaire-rel és Charlie Chaplinnel, akik mind egyike voltak a sok barátja közül.  A következő két évben divatmodellként dolgozott, Edward Steichen fotós kedvenc modellje volt, és egy luxus penthouse-ban múlatta az idejét szőrmékbe és ékszerekbe öltözve, jachton vitorlázott, valamint magánrepülőgépeken repült.

Egy ember árnyékában

Miller élete fényűző volt, de ez egyáltalán nem elégítette ki a jól ismert modellt ez az élet, mivel egyáltalán nem vonzotta a divatmodellek passzív szerepe. Élete ismét megváltozott, amikor 1929-ben Steichen megmutatta neki Man Ray munkáját. Az akkori híres fotós és szürrealista művész rendkívül népszerű volt az USA-ban és Európában.

Munkája láttán Miller úgy döntött, hogy otthagyja modellkarrierjét és New York-i otthonát. Párizsba utazott abban a reményben, hogy Ray tanítványa lesz. Több hetes keresés után Miller végül megtalálta a művészt az egyik párizsi bárban. Azt mondják, hogy aznap este a lány odament a fotóshoz egy halom ajánlólevéllel, és azt mondta: “A nevem Lee Miller, és én vagyok az új tanítványa.” Ray azt válaszolta, hogy nem fogad diákokat, ráadásul másnap elutazik nyaralni Biarritzba. “Én is” – válaszolta a lány. Rayt megdöbbentette a nő szépsége és szemtelensége. Mondanom sem kell, másnap együtt mentek Biarritzba, és további három évig nem váltak külön.

Elizabeth egész idő alatt a művész múzsája volt, tehetséges diákja és részmunkaidős szeretője. Ahogy az akkori férfiak által uralt művészeti világban gyakran megtörtént, Ray-nek tulajdonították azt a munkát, amelyet Miller valójában készített. Emellett Ray számtalan fényképet készített múzsájával, Lee-vel, ami bevételt hozott neki.

Természetesen Miller nem tartozott azok közé, akik szeretnek az árnyékban élni. Hamarosan a nő saját stúdiót nyitott Montparnasse-ban, ügyfelei pedig Jean Patou, Elsa Schiaparelli és Coco Chanel kultikus divattervezők voltak. Majd főszerepet játszott Jean Cocteau “A költő vére” című avantgárd filmben. Man Ray, aki természeténél fogva birtokló volt, féltékeny volt Millerre, és Cocteau-t tartotta riválisának. A független lány persze nem akart ebbe beletörődni, otthon hagyta Rayt és úgy döntött, visszatér New York-ba.

1934-ben a Vanity Fair a kor egyik legkiemelkedőbb fotósának nyilvánította. Karrierje azonban félbeszakadt, amikor megismerkedett Aziz Bey egyiptomi üzletemberrel, akihez szinte azonnal hozzáment. Lee úgy döntött hogy bezárja párizsi stúdióját, és Kairóba költözött. Igaz, a friss férje hamar megunta a lányt. Lee gyakran utazott Franciaországba, Pablo Picasso (aki a szeretője is volt) és barátai társaságában. Egész idő alatt nem szűnt meg aktívan és eredményesen forgatni a brit Vogue-nak.

A háború borzalmai fényes lapokon

A második világháború kitörésével Millernek egyre nehezebb volt a divatra összpontosítania. A hiúság, az unalom, a politika, az önzetlenség vagy mindezen tényezők kombinációja hajtotta Miller haditudósítói akkreditációját.

Miller lett az egyetlen női háborús fotós Európában, és a háborús újságíráshoz való hozzájárulása páratlan volt. Csatlakozott az Egyesült Államok gyalogoshadosztályához, és a szövetségesek Normandiából Párizsba tartó előrenyomulásának frontvonalában állt. Évekkel később Miller fia, Anthony így beszélt édesanyjáról: „A katonák kedvelték – jó barátnak tekintették. Pont úgy tudott káromkodni mint ők, és gyorsan beletörődött a tűz alatti életbe. 

Lee bemutatta a Női Királyi Haditengerészet és a Női Hadsereg életét, hogy min mennek keresztül a nők a háború alatt. Nem sokkal a második front megnyitása után Normandiába utazott, hogy tudósítson az európai háborúról. A fronttól távol, biztonságos zónában kellett volna dolgoznia, de a brit hírszerzés téves információkat kapott, és a Saint-Malo-i csata még javában zajlott. Minden férfi haditudósítót küldtek, hogy tudósítsanak a többi csatáról, és Miller volt az egyetlen riporter. Később azt mondta egy interjúban: “Mit tegyen egy nő, ha a csata a térdénél van?” Megsértette akkreditációjának feltételeit, és elfedte a harcot. Ezt követően házi őrizetbe helyezték.

Ikonikus felvétel Hitler lakásában

Bár sok megdöbbentő és szörnyű háborús felvételt készített, az egyik leghíresebb felvétele egy 1945-ben készült fotó. Miután Miller és barátja, David Sherman meglátogatták a koncentrációs táborokat, bementek Adolf Hitler üres lakásába, és készítettek néhány fotót. Lee teljesen meztelenül a Führer fürdőszobájában ült a képen, és a dachaui koncentrációs tábor sarától szennyezett csizmája a közelben állt. Természetesen Miller nem tudta, hogy alig néhány órával a fénykép elkészítése után Hitler és Eva Braun öngyilkos lesz egy berlini bunkerben.

Szürrealista szakács

A háború után, amikor Miller már 40 éves volt, teherbe esett Roland Penrose gyűjtő és szürrealista művésztől, feleségül ment hozzá és New Yorkba költözött. A poszttraumás stressz-zavarban szenvedő Miller soha nem tudott felépülni a frontvonalban szerzett tapasztalataiból, és alkoholfüggővé vált. „Nem könnyű kapcsolatot kialakítani egy alkoholista szülővel… Általában nagyon nagylelkű, érzékeny és kedves ember volt, de amikor részeg volt, sértegetett és megsértődött” – emlékezett később Anthony fia. Soha nem ütött meg – nem is kellett. Bántani tudott a szavakkal is. Amikor Anthony felnőtt, elszakadt anyjától, aki soha nem mesélt neki gyermekkoráról, kiemelkedő modellkarrierjéről és a háborúban végzett munkájáról.

Egy idő után Miller még képes volt megszabadulni a depressziótól és az alkoholfüggőségtől, és újra felfedezni önmagát. A nő nagyon sikeresen fogott hozzá a főzéshez, azonban váratlan módon. Szürreális remekművei között szerepelt a kék spaghetti, a rózsaszín karfiol és a mályvacukros kólás fagylalt, receptjei pedig gyakran szerepeltek a Vogue magazinban. 

Lee Miller 70 éves korában, rákban halt meg. Fia csak a halála után fedezte fel a padláson a fényképeinek, negatívjainak és a Vogue számára készült felvételeinek archívumát, ás rájött, milyen utat járt be az anyja. „Addig ivó hisztis nőnek láttam. Túlbecsültem a vele való kapcsolatomat.” Miller még gyerekkori nemi erőszakos történetét is titokban tartotta. “Amikor elmondtam apámnak” – ismerte el Anthony – “hihetetlenül megható volt”. Azt mondta: „Bárcsak mindannyian tudtuk volna ezt. Ez lehetővé tette volna, hogy megértsük őt.” Azóta Anthony egész életét annak szenteli, hogy helyreállítsa a történetet, felfedje saját anyja kilétét, akit soha nem ismert. Munkáját archiválta, és mindkét szülő életrajzát megírta. Ezenkívül 2021-ben elkezdődtek egy katonai életrajzi film forgatásai Kate Winslet főszereplésével.