A magány problémájával a pszichológiában többször is foglalkoztak már, és minden alkalommal úgy tűnik, hogy az egyszerű tippek és trükkök „nem működnek”. Miért történik ez? Miért vagyunk még mindig magányosak, miközben a hercegre várunk?

Hol van már a nagy Ő?

Listákat készítünk a kiemelt férfias tulajdonságokról, kijavítjuk a nem megfelelőket, minden alkalommal vonakodva csökkentve női szükségleteinket. És sajnos a személyes helyzet romlását kapjuk… Csalódottan, kétségbeesetten általában mindent feladunk, és a személyes élet valami távoli, elérhetetlen és teljesen valószerűtlenné válik.

A dolgok így is maradhattak volna, ha néhányan nem vették volna észre a történések fontos okát. Mi magunk, öntudatlanul teremtünk mindent, amiben vagyunk. Mi magunk működtetjük a magány belső programját. És ez nem mindig negatív számunkra. Íme a legfontosabb belső okok rangsora, amelyek az kpcsolódás hiányával kapcsolatosak a szakemberek szerint.

1. Nem akarsz semmit megváltoztatni az életedben

„Jöjjön a tökéletes partner és csináljon mindent úgy, ahogy én akarom!” -gondolod te. Ugyanakkor az igazán jó férfiak nem értik, mért kell állandóan alkalmazkodniuk, miközben sok nő előbb-utóbb megtagadja az engedelmes férfiakkal való kapcsolatokat, elveszítve az irántuk való tiszteletet és érdeklődést.

2. Korábbi negatív kapcsolati tapasztalat

A traumás élmények ahhoz a hithez vezetnek, hogy a férfiak a negativitás és a fájdalom forrásai. Ennek eredményeként elkezdjük kerülni a kapcsolatokat. Valaki nem veszi észre a pozitív férfiakat, kizárólag a nem megfelelő lehetőségekre összpontosít. Öntudatlanul mindig meggyőzi magát arról, hogy a kapcsolatban semmi jó, és nem is lehet, aztán elmenekül.

3. Kényelmesen érzi magát és elégedett a szabad állapotával

Azt csinálsz, amit akarsz, amikor akarsz, és nem válaszolsz senkinek. Minden rendben lenne, ha nem lenne a nyomasztó társadalom, és az örök buta és helytelen kérdés: „Még mindig nem vagy házas?”, amellyel furcsa és hihetetlen címkéket akasztanak ránk.

Ha bármelyik ponton felismered magad, vagy megvannak a saját, kizárólagos okaid az egyedüllétre – mindez azt sugallja, hogy pontosan ott tartasz, ahol tudattalanod lenni akar. Miközben a tudatos elme képes stratégiákat felépíteni, célokat kitűzni, és őszintén azon töprengeni, hogy miért vagyunk továbbra is elégedetlenek, még akkor is, ha megkaptuk, amit akarunk. Tényleg ezt akarjuk?

Forrás

Vélemény, hozzászólás?