Indira Gandhi politikai tevékenysége segítette őt országa egyik legjelentősebb politikusává válni. De mindez nem mentette meg az egyetemes elítéléstől és a tragikus haláltól. Elmeséljük, milyen utat járt be az első és egyetlen nő, aki India miniszterelnöke lett, és mibe került ez neki.

Nehéz utat választott

A kiemelkedő politikus, az első női miniszterelnök, a függetlenségért harcolók és hazája szimbólumává vált. Indira Gandhi India történetének egyik kulcsfigurája lett, aki sokkal többet tett az államáért, mint bárki más. Sorsa azonban nem nevezhető virágzónak. Végtelen küzdelem a szavazati jogért és az igazságosságért, politikai üldöztetés és brutális gyilkosság – Gandhi élete olyan volt, mint egy egyenlőtlen küzdelem, amelyben határozottan győzött. A sorsára esett nehézségek ellenére…

Indira Priyadarshini Gandhi 1917. november 19-én született politikai aktivisták és India függetlenségéért harcolók – Jawaharlal és Kamala Nehru – családjában, akik a jövőben óriási szerepet játszottak országuk felszabadításában az idegen befolyás alól. A család érdekei határozták meg Indira jövőjét – a lányt fiatalon bemutatták Mahatma Gandhinak, az egyik leghíresebb függetlenségi harcosnak. Mahatma később aktívan részt vett az ország leendő miniszterelnökének oktatásában. Amikor Indira felnőtt, Mahatma segített neki létrehozni saját gyermekegyesületét, és ezzel a lépéssel megkezdődött politikai karrierje.

Házasságával botrányt okozott

Néhány évvel később a lány aktívan részt vett politikai akciókban, gyűléseken és tiltakozásokon, és segített a szüleinek az oktatási tevékenységekben. Gyermekkorától fogva a tudás vonzotta, és igyekezett minél jobban megérteni a történelem, a jog és az irodalom tanulmányozásának szempontjait. 1934-ben Indira a Rabindranath Tagore Népi Egyetemen kezdte tanulmányait, majd az oxfordi Somerval College-ban folytatta azokat.

Miután egy kis időt Európában töltött, Indirának vissza kellett térnie hazájába – édesanyja súlyos betegsége és a második világháború kitörésével összefüggő nehéz politikai helyzet arra kényszerítette, hogy abbahagyja az iskolát. Ráadásul helytelennek tartotta, hogy ilyen nehéz időszakban távol legyen az otthonától. Indira visszatérése után feleségül ment gyerekkori barátjához, Feroze Gandhihoz- aki egyébként a névrokona is volt. Ez az egyesülés a széles tömegek elégedetlenségét váltotta ki, mivel Indira és Feroze különböző kasztokhoz tartoztak, és különböző vallásokat is vallottak. Ez elfogadhatatlan volt india konzervatív társadalma számára.

Mindazonáltal Indira és Feroze boldog házasságban éltek – közös érdekek és a szülőhazájuk függetlenségéért való küzdelem vágya kötötte össze őket. Aktív közös tevékenységük oda vezetett, hogy 1942-ben a házaspárt letartóztatták és közel egy évet börtönben töltöttek, de ez az esemény nem törte meg szellemüket, folytatták munkájukat. 

A házasságból a párnak két fia született – Rajiv és Sanjay, azonban elfoglaltságai miatt a gyerekek szinte minden idejüket Indira idősebb rokonaival töltötték, akik jövőbeli politikusokként és szüleik munkájának folytatóiként nevelték őket.

1947-ben új fejezet kezdődött India történetében – augusztus 15-én hivatalosan is kikiáltották az ország függetlenségét a brit befolyástól, és Indira édesapja, Jawaharlal Nehru lett az új miniszterelnök. A lány maga is helyet foglalt a kormányban, miután megkapta a miniszterelnök személyi titkári posztját. Ettől a pillanattól kezdve Gandhi apja fő szövetségese lett, és rendszeresen ment vele külföldi utakra diplomáciai látogatásokkal. Tehát ellátogatott a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba, Nyugat-Európába, Afrikába és Ázsiába, aminek köszönhetően India elkezdett politikai tekintélyt szerezni a nemzetközi közösségtől, és jelentős szereplő státuszt kapott a politikai és gazdasági érában.

Az egyenlőségért harcolt

Ezenkívül Gandhi különböző időpontokban találkozott a legbefolyásosabb politikusokkal és kormányzati tisztviselőkkel, köztük Erzsébet királynővel, Margaret Thatcherrel, Leonyid Brezsnyevvel, Edward Kennedyvel és még sokan másokkal – a történészek szerint Indirának sikerült példátlan magasságokat elérnie az ország fejlődésében. Az ország fejlődéséhez erőteljes lendületet adó külpolitikai, diplomáciai tehetsége pedig számos nemzetközi kapcsolat kialakítását tette lehetővé. 

Néhány évvel később, 1960-ban Indira férje szívinfarktus következtében meghalt, majd négy évvel később édesapja is. Ezek az események komoly próbatételekké váltak a nő számára, de folytatni tudta a küzdelmet. Ettől a pillanattól kezdve Gandhi politikai karrierje aktívabban kezdett fejlődni, és már 1966-ban elfoglalta az indiai miniszterelnöki posztot, így az ország történetében az első és jelenleg az egyetlen nő lett ebben a pozícióban.

Tevékenysége a nemek és a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegények és gazdagok közötti szakadék leküzdésére, és az oktatási munkára irányult, amelyet az indiai kormány egyes tagjai rosszallottak, ez pedig szétválást eredményezett. Indira a független kongresszusi párt vezetője lett. Erőfeszítéseinek köszönhetően fejlődésnek indult az országban az ipar, az energia, az ökológia és a mezőgazdaság szférája. Ráadásul Gandhi aktívan küzdött a nők jogaiért, miközben nem tartotta magát feministának. Egyik üzenetében ezt írta: „Annak ellenére, hogy semmiképpen sem nevezem magam feministának, azt látom, hogy hazánkban a nők és a férfiak jogai nem egyenlőek. És harcolni fogok ellene.”

Bűnbak lett

A Gandhi által elért nagy sikerekkel egyidejűleg az India és Pakisztán közötti kapcsolatok megromlása miatt gazdasági válság alakult ki az országban, és egy újabb katonai összecsapás következtében a gazdasági helyzet kritikus szintet ért el, ami elégedetlenséghez, illetve belső nyugtalansághoz vezetett.

Indira Gandhit bűnösnek nyilvánították a háború gazdasági következményei miatt – 1975-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy eltávolítja a politikusnőt a posztjáról. A miniszterelnök azonban kemény döntést hozott – rendeletével rendkívüli állapotot vezetett be az országban, ami segítette hatalmában tartani és stabilizálni a gazdaságot, de aláásta az állampolgárok bizalmát a kormány által meghozott intézkedések helyességében és szükségességében. A helyzet az, hogy a rendkívüli állapot mellett Gandhi számos szigorú szabályt vezetett be – akkoriban az ellenzéki pártok legtöbb képviselőjét letartóztatták, és az összes nyomtatott sajtó, rádióállomás és televíziós csatorna az ő ellenőrzése alá került. Két évvel később Indira elhagyta posztját, elvesztve a választásokat – a legtöbb modern történész megjegyzi, hogy ez a veszteség Indira helyzetének és népszerűségének hibás értékelése miatt következett be.

Ez a veszteség azonban nem törte össze Gandhit. A nő folytatta politikai tevékenységét, egyre több időt szentelt India függetlenségének és szabadságának kérdéseire. Ebben nagy szerepe volt Indira politikájának támogatása is, amelyet legkisebb fia, Sanjay támogatott- aki akkoriban tekintélyt és bizalmat élvezett az országban.

1980-ban Gandhi ismét részt vett a választási versenyben, és vissza tudta szerezni a miniszterelnöki posztot, de a második kormányzási ciklus kevésbé volt sikeres. A fő probléma a függetlenségért harcoló szikh vallási csoporttal való konfliktus volt. Ennek a konfrontációnak az eredménye több véres összecsapás lett, beleértve a “Kék csillag” katonai műveletet, amely a szikhizmus több mint 500 képviselőjének életét követelte.

A konfliktus eszkalálódásával az indiai lakosság elégedetlensége is nőtt – az országban egyre gyakrabban zajlottak a tüntetések, megmozdulások. 1980-ban Indira Gandhit megtámadta egy terrorista – az egyik hivatalos eseményen egy ismeretlen férfi kést dobott rá, de az a testőrét találta el. Ráadásul ezt az időszakot Indira magánélete is megnehezítette – ugyanebben az évben repülőgép-balesetben meghalt fia, Sanjay Gandhi, aki utódja lett volna a miniszterelnöki poszton, és egyben a főhelyettese is volt.

Kegyetlen halál

Ezek a tragikus események nagymértékben befolyásolták a politikus állapotát – Indira ritkábban kezdett megjelenni a nyilvánosság előtt, és hosszú ideig meglehetősen zárt életmódot folytatott, ami sok pletykát váltott ki a testi és lelki egészségéről. A társadalomban elkezdtek keringeni a pletykák, hogy Indira hatalma meggyengült, és India népe hatalomváltásra vágyott. Ezeket a körülményeket használták ki a szikhek, akik arról álmodoztak, hogy bosszút állnak Gandhin a véres háborúért.

1984. október 31-én Indira Gandhi egy találkozóra tartott Peter Ustinov íróval, amelyet a miniszterelnök fogadószobájában tartottak. A találkozóhelyre vezető udvarra kilépve a nő két testőrt látott – a mindig udvarias és tapintatos Indira az őrökre mosolygott, és egy mozdulattal üdvözölte őket. Sajnos a testőrök leple alatt szikh terroristák bujkáltak, akik azonnal tüzet nyitottak a miniszterelnökre.

Indira összesen tizenegy sebet kapott, amelyek közül nyolc halálos volt. A bűnözőket- akikről kiderült, hogy Beant Singh és Satwant Singh, azonnal őrizetbe vették, Gandhit pedig kórházba szállították. De az életét már nem tudták megmenteni. Másnap 12 napos gyászt hirdettek Indiában, és indiaiak milliói érkeztek a korszak kiemelkedő politikusának búcsújára – ez az állam történetének egyik legszomorúbb napja lett.

Figyelemre méltó, hogy a halála előtti napon Indira megható beszédet mondott, amelyben ismét megesküdött, hogy szolgálja hazáját, és megígérte annak lakóinak, hogy megfelelően teszi azt.

„Ma élek, és előtted állok, de nem tudhatom, mi lesz holnap, és mi fog történni a következő napon. De megígérhetem, hogy az utolsó leheletig szolgálni fogom a hazámat, és ha meghalok a szolgálatban, büszke leszek rá” – mondta.

De még a halál sem törölte ki Gandhi emlékét az emberek szívéből – Indirát legendás politikusnőként tartják számon, aki életét az állam fejlődésének szentelte, és egész India anyjának nevezik. Újdelhi fővárosában róla nevezték el a National University-t, az 1985-ben alapított éves nemzeti díjat, valamint számos, korábban Gandhi által támogatott jótékonysági alapítványt. Emellett Indira Gandhi 1999-ben megkapta „Az ezredforduló nője” címet, 2020-ban pedig felkerült a múlt századot meghatározó száz nő listájára.