Sokan hallottak már az “Adéle-szindróma” jelenségről. Nevét a híres francia író legfiatalabb lányáról kapta, akinek egy férfi iránti viszonzatlan szerelme igazi mániává változott, és tönkretette életét. Cikkünkben elmeséljük Adéle Hugo szomorú történetét, valamint elmagyarázzuk a róla elnevezett szindróma lényegét.

Idilli életből rémálom

Szépség, zenei tehetség, gazdagság és státusz – úgy tűnt, Adéle Hugonak mindene megvan ahhoz, hogy igazán boldog legyen. Élete azonban örökre megváltozott, amikor viszonzatlanul beleszeretett Albert Pinson angol tisztbe, és áldozatul esett az iránta érzett őrült érzelmeknek.

Adéle Hugo, Victor Hugo és Adéle Fouchet legkisebb lánya 1830. augusztus 24-én született Párizsban. A szeretet és a harmónia légkörében nőtt fel, meleg kapcsolatokat ápolt testvéreivel, gyermekkorától kezdve érdeklődést mutatott a zene iránt és zongoraleckéket vett.

Adéle életének gondtalan időszaka azonban 1843-ban véget ért. Abban az évben 19 éves húga, Leopoldina és férje jacht körutazáson vettek részt – az út során a házaspárt vihar érte, hajójuk pedig felborult. Az egyik verzió szerint Leopoldina a ruhájával a jacht oldalában ragadt és ezért nem tudott kiszabadulni, a másik azt állítja nem úszott jól és makacsul ragaszkodott a süllyedő hajóhoz. A tragédiát a partról figyelő szemtanúk elmondták, hogy férje, Charles többször is kétségbeesett kísérletet tett kedvese megmentésére, de amikor rájött hogy az meghalt, nem akart megmenekülni és vele együtt fulladt meg.

Egy család tragédiája

Ez a tragikus esemény óriási fájdalom volt az egész Hugo család számára – Victort, az édesapát- annyira mélyen érintette lánya halála, hogy hosszan tartó depresszióba esett, és hét évig egyetlen sort sem írt. Az elhunyt lány anyja pedig szeánszokat kezdett rendezni abban a reményben, hogy annak szellemével beszélgethet.

Adéle aki nagyon közel állt a húgához, szintén nem tudta teljesen túltenni magát a veszteségen – elragadta szülei gondolata a spiritiszta foglalkozások megtartásának lehetőségéről, és hamarosan azt hitte, hogy Leopoldina szelleme állandóan jelen van mellette, segíti döntéseit, és minden lehetséges módon irányítja az életben.

Ráadásul ebben az időben egy másik próba is történt a család számára – 1851-ben Victor Hugot kiutasították Franciaországból, mert kritizálta III. Napóleont. Először Brüsszelbe költözött, majd a La Manche csatornában fekvő Guernsey-szigetén telepedett le, ahol felesége és gyermekei is csatlakoztak hozzá. Hazájától, Párizstól távol Adéle egyre rosszabbul érezte magát – depressziója tovább romlott, és a lány mentális állapota egyre gyakrabban okozott aggodalmat a rokonoknak.

Találkozás a szerelemmel

1861-ben Adéle Hugo találkozott Albert Pinsonnal, egy bátor és jóképű angol tiszttel. Két pletyka is fennmaradt velük kapcsolatban. Az első szerint először a fiatalember érdeklődött a francia író lánya iránt, sőt házassági ajánlatot is tett neki, de a lány visszautasította. Aztán később megbánta döntését. Egy másik verzió szerint Pinson kezdetben nem osztotta Adéle érzéseit, és a lány figyelme borzasztóan zavarta a tisztet.

Így vagy úgy, Adéle beleszeretett Albert Pinsonba és követni kezdte őt az egész világon át bárhová. Amikor a tisztet Kanadába küldték, vele ment anélkül, hogy bármit is mondott volna a szüleinek. Emellett kifizette szeretője összes kártyatartozását. Az új helyen a lány elkezdte azt mondani másoknak, hogy ő és Albert szeretik egymást, de egyelőre nem házasodhatnak össze, mert a fiatalember szülei ellenzik ezt a házasságot.

Az emberek együtt éreztek a szerencsétlen lánnyal, ami csak az illúzióit erősítette. Kicsit később Adéle azt írta testvérének, François-Victornak, hogy végre Pinson tiszt felesége lett, és jól van. Igaz, néhány hónappal később elismerte rokonainak hogy az esküvő még nem történt meg, de biztosította őket arról, hogy ez csak formalitás, és hamarosan Madame Pinson lesz.

A kétségbeesett Adéle a hipnotizőrhöz fordult hogy kényszerítse Albertet a lánykérésre, de minden próbálkozása hogy felhívja magára a fiatalember figyelmét, hiábavaló volt. Ráadásul Pinson ekkor már érdeklődni kezdett egy helyi bíró lánya iránt, sőt felajánlotta neki hogy feleségül veszi. Adéle azonban egy ügyvéden keresztül felbonthatta az eljegyzésüket.

Adéle tényleges őrülete

Később Pinsont Nyugat-Indiába küldték, és Adéle-nek nem volt más választása, mint követni szeretőjét. Ott kezdett csak igazán rémálommá alakulni az élete. Lelkiállapota tovább romlott, elhanyagolta magát, szinte semmit sem evett, és minden gondolata az Albert iránti szerelemre összpontosult. Szemtanúk elmondták, hogy az egykor gyönyörű és boldog Adéle a város őrültjévé változott, aki éjszaka rendszeresen elhagyta a házát, és folyamatosan írt valamit a füzetébe.

1872-ben Adéle visszatért hazájába, Franciaországba. Csak az apja találkozott vele – a lány összes többi rokona meghalt. Sajnos Adéle mentális állapota már akkorra már kritikus volt, és élete következő éveit az egyik francia pszichiátriai klinikán töltötte, ahol Victor Hugo rendszeresen meglátogatta. A kórház egészségügyi személyzete megjegyezte, hogy Adéle napjai végéig emlékezett kedvesére, és hitte, hogy az visszajön érte. Nem veszítette el a mellette leélt évek emlékét őrző naplóit sem, és rendszeresen újraolvasta őket. Adéle Hugo 1915-ben halt meg. Életének szomorú története ihlette Francois Truffaut francia rendezőt, hogy filmet készítsen Victor Hugo lányának viszonzatlan szerelméről és szenvedéséről. Az “Adele G története” című film 1975-ben jelent meg, Adéle szerepét pedig a híres francia színésznő, Isabelle Adjani alakította.

A lány őrült szerelmének története azonban nemcsak a művészetben, hanem a pszichiátriában is nyomot hagyott – a szerelmi megszállottság jelenségét “Adéle-szindrómának” nevezték el. Jellemzője az egyén mániákus szerelme szenvedélyének tárgyával, mentális zavara, valamint erős függése a saját érzéseitől. A szerelmi függőség ezen formájának okai még mindig nem teljesen tisztázottak, de a legtöbb orvos egyetért abban, hogy Adéle-szindróma kialakulhat a gyermekkori szülői figyelem hiánya, az alacsony önbecsülés és a mentális zavarokra való hajlam miatt. 

Figyelemre méltó, hogy Adéle Hugonak valóban megvolt minden előfeltétele a betegséghez, nagybátyja mentális zavarban szenvedett, amelyet az orvosok akkoriban “szerzett idiotizmusnak” neveztek. Ráadásul a történészek szerint a lány anyja nagyon rideg volt, a gyerekek apja pedig sok időt töltött szerelmi kalandokkal.

A pszichiáterek a betegség kialakulásának három szakaszát különböztetik meg, amelyek közül az utolsó nem kezelhető – úgy tartják, hogy az erotománia ezen formája teljesen felszívja az emberi elmét, és még a legfejlettebb kezelési módszerek sem képesek segíteni a betegen. Mivel Adéle Hugo esetében az utolsó történt, számára a fájdalmas szerelme váltotta fel a valóságot.