Egy alapvető divatcikk, ami egy kicsit több, mint egy szükséges társ az esős napokon. 

A gumicsizma – akkor és most

Bár egykor az esőtől való védekezés a divat feláldozását jelentette a funkcióért, de szerencsére ez ma már nem mondható el a kortárs gumicsizmáról.

Anglia hagyományosan esőáztatta vidékén született és a brit királyi család tagjai által kedvelt Wellingtonok, nemcsak megőrizték státuszukat az alapvető lábbelik hierarchiáján belül, hanem kecsesen fejlődtek a lábbelikkel együtt. Végül a divattörténeti trendek, és szekrényeink támaszává váltak.

A gumicsizma története

Bár csak kevesen tudják, a híres gumicsizmát egyébként Wellington hercegéről nevezték el, aki akkreditált a 19. század elején a lábszárhosszúságú klasszikus feltalálójaként. Így több lett, mint szimpla hasznos kellék.

Míg Wellington eredeti csizmái bőrből készültek, Hiram Hutchinson látott még javítanivalót a cipő esetében. A mezőgazdasági termelők körében, a 19. század a közepétől a végéig használt Hutchinson funkcionális gumival készült, mely tartotta az ember lábát és a felső lábszár teljesen száraz maradt tőle.

Az első és a második világháború alatti népszerűségük növekedését követően, amelyben a híres Hunter Boot Company volt a felelős a lövészárokban lévő brit katonák csizmáinak gyártásáért és szállításáért, Angliában szinte mindenki birtokolt egy pár gumicsizmát. Megfizethetőségük és hasznosságuk miatt a gumicsizmák a mindennapi angolok egyenruhájává fejlődtek. Gyakran viselte a csizmát a brit királyi család, beleértve a divatikont, magát Diana hercegnőt is, akinek köszönhetően az eredeti Hunter zöld Wellington csizma szimbólumává vált a tömör angol kultúrának és a divatnak.

A cikk még nem ért véget!

1 2