Eláruljuk, hogy a nők mikor szerettek bele az ékszerekbe, és most miért múlja felül az ékszereket a kézművesség terén.

Bizsu ékszerek – honnan erednek?

Története során a bizsu hamis ékszerekből és olcsó csecsebecsékből független és divatos kiegészítővé vált. A gazdagon díszített, nagyméretű műkristályokkal díszített ékszerek könnyedén kombinálhatóak akár egy alap pólóval és farmernadrággal is – ez például nem mondható el a drága ékszerekből álló luxuskészletekről, amelyeket nem mindig lehet napi szinten hordani. Számos vitathatatlan előny ellenére azonban a nők hosszú ideig hozzászoktak a drága kövek analógjaihoz.

Az ékszerek és nem drágakövek egyik tényleges megalapítójának nevéhez, ahogy az a történelemben lenni szokott, a megtévesztés, a haszon és a vállalkozó szellemű kalandor fűződik. A 19. században Georges Frederic Strass ékszerész olyan technológiát talált fel a káliumüveg előállítására, amelyben az ólomtartalom meghaladta a szokásos koncentrációt. És ha egy ilyen kristályt vágsz, akkor olyan követ kapsz, amely könnyen utánozza a gyémántot.

A szélhámos és kalandor Strass egyedülálló teljesítményét az ékszergyártásban kamatoztatta, és drága, szakértelemmel készített ékszerként adta át őket. Ékszerei olyan minőségiek és megkülönböztethetetlenek voltak az igazi ékszerektől, hogy könnyen félrevezették a hiszékeny luxuskedvelőket: professzionális megjelenés nélkül szinte lehetetlen volt beazonosítani az “üveget”. Egykor a vállalkozó kedvű üvegfúvó sohasem kapott elismerést, később, Strass halála után viszont az ő tiszteletére nevezték el az ismert strasszokat.

Az üvegkövek azonban Daniel Swarovski cseh mérnöknek köszönhetően váltak világhírűvé. A 19. század végén megtervezte a hegyikristály köszörülésére szolgáló gépet, és megalapította a Swarovski céget, amely mára a kiváló kövek gyártásának egyik vezetőjévé vált, ragyogásában semmivel sem alacsonyabb az eredeti gyémántoknál. A kiváló minőségű kristály gyártásának és vágásának titka még mindig olyan titok, amelyet a cég tulajdonosai gondosan őriznek. Természetesen ezt a technológiát a divattervezők egyszerűen sem hagyhatták figyelmen kívül.

A Swarovski alapítójának unokája egy innovatív technikát talált ki az aurora borealishoz hasonló kristályok feldolgozására – a színek halványzöldtől mélykékig és mélylilától élénkvörösig változtak. Ezek a varázslatos irizáló kristályok annyira lenyűgözték Christian Diort, hogy nemcsak ékszereket kezdett kövekkel berakni, hanem couture ruhákat is hímzett velük, igazi szövet- és műkő remekműveket alkotva. Ettől a pillanattól kezdve a Swarovski márka szilárdan megállta helyét a divatiparban, majd aktívan együttműködött Yves Saint Laurent-tel, Elsa Schiaparellivel, Gianfranco Ferre-vel, John Gallianóval, Raf Simonsszal és Maria Grazia Chiurival.

Mindennapi ékszerek

A tervezők azonban már Christian Dior előtt is nagy érdeklődést mutattak a finom ékszerek iránt. A 20. század elején a divatos forradalmár Coco Chanel személyes példájával megmutatta, milyen érdekes minden nap ékszereket viselni – ráadásul maga Chanel is gyakran az olcsó analógokat részesítette előnyben. Ékszerei nem utánoztak semmit, nem keltették a luxus illúzióját, és egyáltalán nem próbáltak félrevezetni senkit. Chanel meggyőzte a nőket, hogy az ékszerekben nincs semmi szégyenletes, de a viselési képességet szinte többre értékelik, mint a drága ékszerek rubinokkal, smaragddal és gyémántokkal történő stilizálását. 

Az ékszerek számára nem a jólét demonstrálása, hanem az imázs része volt. Maga Chanel gyakran hordott hatalmas fülbevalót és szegecseket – például egy nagy gyöngyházutánzattal, amelyet sok sima üvegkristály keretezett. „Aki nem tudja, hogyan kell ékszert viselni, az aranyat hord” – mondta, szó szerint a divatos „hamisítványok” korszakát hirdetve. Neki köszönhető, hogy divatba jöttek a látványos ékszerek, a műgyöngyből készült gyöngyszálak és a nem nemesfém láncok. A divatház most, egy évszázaddal később is gyakran bemutatja a nyakláncokat, melyek rendkívül relevánsak és modernek.

A cikk még nem ért véget!

1 2



Forrás

Vélemény, hozzászólás?