Hidd el, hogy neked is jár a jó.

Segíts magadon, és ne rombolj

Tapasztaltátok már azt a jelenséget, hogy akárhányszor párkapcsolatba kerültök valakivel, olyannyira nem hiszitek, hogy megérdemlitek, hogy nektek jó legyen ez a kapcsolat, hogy szándékosan rontjátok el? Akadályokat görgetsz magatok elé, nem válaszolsz az üzenetére, nem hívod vissza, hagyod, hogy aggódjon, veszekedést generálsz. Aminek ha rendszeresen előfordul, előbb-utóbb szakítás lesz a vége, és ezt te is jól tudod, de mégsem akadályozod meg.

Miért?

Érdekes ennek az önpusztító viselkedésnek feltárni az okait, de mint legtöbbször mint minden, ez is a gyerekkorra vezethető vissza és a családi viszonyokra. Ha nem megfelelően szerettek valakit gyerekként, vagy nem kapott elég simogatást, puszit az édesanyjától babakorában, felnőttként sem lesz képes kötődni és idegenkedni fog az efféle gyengéd gesztusoktól is, mint pl. ölelés és kézfogás. Az ebben érintett emberek nehezen köteleződnek el, mindent halogatnak, majd az utolsó pillanatban le is mondanak általában. Előfordul a hűtlenség, a folytonos kritizálás és vitagenerálás, és az is jellmező lehet, hogy nem bízol senkiben, de a partneredben sem, pedig erre a bizalmatlanságra ő nem adott okot. Ha a problémát viszont felismerjük, az már jó út a gyógyulás felé.

A másik nagy mumus, az a fránya önbizalomhiány, mely megjelenhet ebben a formában, miszerint mi tényleg elhisszük, hogy nem érdemlünk meg egy jó kapcsolatot. Ha azt hisszük nem vagyunk szerethetőek, a másikat piedesztálra emeljük, ha előre úgy állunk hozzá, hogy vége lesz a kapcsolatunknak, akkor önszabotázsra vagyunk hajlamosak.

Nagy eséllyel egy korábbi kapcsolatunkból eredő traumát nem tudott az agyunk feldolgozni és így tudat alatt, megmérgezzük az összes többi jövőbeli kapcsolatunkat is. Így tehát ez egy ördögi kör lehet.

Van, hogy valaki annyira fél, hogy elhagyják, hogy inkább ő vet véget a kapcsolatnak, minden ok nélkül. A másik fél ilyenkor ottmarad tele kérdésekkel és érthetetlenül áll a dolog előtt. Ne tegyük ezt! Ha észrevesszük magunkon a fent említett jellemzőket, akkor keressünk fel egy pszichológust, vagy próbáljuk kibeszéléssel megoldani a problémákat, de ne tegyük önként tönkre a jól működő dolgokat, csupán félelemből.

Forrás: Metro