Nemcsak emberek jártak odafent.

Először állatokat lőttek ki az űrbe

Két szovjet sztyeppei teknős már megkerülte a Holdat, mire Neil Armstrong 1969-ben rátette a lábát. Valójában állatok, köztük rovarok tucatjai utaztak az űrbe, mielőtt az emberek tették volna.

Az 1940-es években kezdtek a tudósok azon dolgozni, hogy feltárják az űrt. Eleinte nem mertek embereket küldeni, ezért állatokkal próbálkoztak. A kezdeti állatkísérletek az utazáshoz való alkalmazkodóképességre és az utazás logisztikájára összpontosítottak – írja National Geographic. A tudósok különböző berendezésekkel kísérleteztek, és felmérték a sugárzás és más élettani jelenségek hatásait. 

Ma már szigorú szabályok korlátozzák, hogy milyen kísérletekre használhatók állatok. Kutya asztronauták például már nincsenek, de patkányok, legyek és még medúzák is tovább bővítik az ismereteinket.

Gyümölcslegyek mentek először

Az első állatok, amik a Föld felett nagyjából 62 mérföldre kerültek az űrbe, gyümölcslegyek voltak, amiket 1947-ben az Egyesült Államok indított el egy német rakéta fedélzetén. A kutatók célja a kozmikus sugarak hatásának mérése. Amikor a legyek egy közel 50 perces repülés után sikeresen visszatértek a Földre, a tudósok továbbléptek az emlősökhöz, mert az emberrel való fizikai hasonlóságuk miatt jobb modelleknek gondolták őket.

1949-ben II. Albert, az Egyesült Államokból származó rézuszmajom volt az első főemlős, aki sikeresen kijutott az űrbe, és elérte a 83 mérföldes magasságot. A Földre való visszatérését azonban nem élte túl, és meghalt, amikor a rakéta ejtőernyője meghibásodott. Ennek ellenére a fedélzeti megfigyelőrendszerrel rögzített légzési és kardiológiai adatai azt mutatták, hogy egy emlős valóban képes túlélni az űrben. Az Egyesült Államok ezután megkezdte az egerek küldését.

A szovjetek és a kutyák

Az oroszok természetesen saját űrprogramba akartak kezdeni, de ők kutyákat ültettek az űrhajókba. A híres 19. századi fiziológus, Ivan Pavlov munkája révén úgy gondolták, hogy érzelmileg hasonló szinten vannak az emberrel, ezért használták őket.

1957-ben Lajka, egy moszkvai kóbor kutya, az első állat, amelyik megkerülte a Földet. Nem tervezték a visszatérését, és több órával a repülés után meghalt a túlmelegedés és a stressz miatt valószínűleg borzalmas szenvedés után.

Két évvel később Able és Baker amerikai majmok az első főemlősök, akik 16 perces szuborbitális repülés után biztonságban visszatértek a Földre. 1960-ban pedig Belka és Strelka szovjet kutyák, egy nyúl, két patkány és egy csoport egér lesznek az első olyan lények, amik életben térnek vissza, miután pályára álltak.

Feladatok ellátó csimpánz

1961 januárjában az Egyesült Államok az űrbe küldi az első csimpánzt, Hamet. Olyan feladatokat hajt végre odafent, amiket a Földön tanítottak neki, mint például a gombok megnyomása és a karok mozgatása, Ham bebizonyítja, hogy egy állat képes megőrizni a tudatát és fenntartani a mentális funkcióit. Két hónappal később a Szovjetunió elküldi az első tengerimalacokat és békákat.

Ezek után az eredmények után április 12-én Jurij Gagarin űrhajós lesz az első ember, aki kijut a világűrbe, majd alig három héttel később Alan Shepherd amerikai űrhajós követi. Ahogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió az emberek Holdra küldésére helyezi át a hangsúlyt, az űrbe küldött állatok száma csökken, de nem tűnnek el.

Az első és egyetlen macska

1963-ban Félicette, egy francia macska lesz az első macska, akit sikeresen az űrbe küldtek. A franciák későbbi kísérletei egy másik macska küldésére kudarcot vallottak, így Félicette az egyetlen ismert macska, aki valaha is járt az űrben.

Két sztyeppei teknősbéka a Szovjetunióból voltak az első állatok a mélyűrben 1968-ban, amikor a Hold körül utaztak. Étel nélkül küldték őket, így a tudósok tanulmányozhatták, hogyan befolyásolja az étvágyukat az űrben töltött idő. A kilövés után hét nappal visszatért az űrkapszula. A teknősök túlélték, de a becslések szerint testsúlyuk 10%-át elvesztették.

Közös munka

A Holdra lépés után megszűnik az űrverseny, és a közös munka időszaka köszönt be. 1975-ben a szovjet Szojuz-20 teknősök rekordot döntöttek, ők voltak a leghosszabb ideig az űrben, miután több mint 90 napot töltöttek a Föld légkörén kívül. 1983-ban, nagyjából 14 év kihagyás után, ismét majmokat küldenek fel, hogy tanulmányozzák a szív- és érrendszeri valamint a cirkadián ritmusukat. Ezután jár még fent zebrahal, szöcske, gőte, fürj, medúza, de még garnélarák is.

Állatkínzás?

A közvélemény 1996-ban háborodik fel az állatkísérletek miatt, amikor a két rézuszmajom Lapik és Multik visszatérése után utóbbi meghal a műtőasztalon. Valószínűleg az érzéstelenítő mellékhatása miatt. Ez az első alkalom, hogy a kutatók ilyen hamar elaltattak és megvizsgáltak egy állatot, miután az visszatért a Földre.

Multik halála arra késztette a NASA-t, hogy 1997-ben egy sor bioetikai irányelvet dolgozzon ki, amik hangsúlyozzák, hogy egyensúlyt kell teremteni a tudományos fejlődés és az élet tisztelete között, valamint az állatok szorongásának, fájdalmának és szenvedésének minimalizálására.

Végül az állatkísérletek elsősorban a rágcsálókon és sejteken alapuló vizsgálatok felé tolódnak el, és a Nemzetközi Űrállomáson zajlanak az 1998-as kilövése után.

A Nemzetközi Tudományos Tanács Űrkutatási Bizottsága 2007-ben etikai szabványokat dolgozott ki, amik irányítják a tagországok állatkutatási programjait. Alapos és megfontolt döntéshozatali folyamatot igényelnek annak eldöntésekor, hogy melyik fajt, hány állatot és mennyi ideig tanulmányozhatnak. Független szervezetek azon dolgoznak, hogy világszerte szabványosítsák az űrkutatást, összegyűjtsék és megosszák az eredményeket, lehetővé téve a tudósok számára, hogy még több információt gyűjtsenek össze az állatokon végzett kísérletekből.

Forrás: National Geographic