A gyerek néha csak kibúvó?

Hol az igazságos döntés?

Egyre több munkahelyen szül konfliktust az, hogy teljesen máshogy kezelik azokat a dolgozókat, akiknek van gyerekük és azokat, akiknek nincs. A család természetesen előnyt élvez, de így azok akiknek nincs még gyerekük, rendszeresen hátrányba kerülnek.  

A nagy filozófiai kérdés itt az, hogy ha folyton be van osztva valaki és még az ünnepekkor is őt rakják be, csak mert ő “biztos ráér” csak mert nem szülő, akkor így hogyan várja el bárki is, hogy kiegyensúlyozott magánéletet élhessen az a dolgozó, netán nála is bővüljön a család? 

Ha hajadon vagy, te mindig ráérsz?

Mert attól függetlenül, hogy valaki nem szült, még neki is van egy élete. Neki is vannak szülei, hobbijai, barátai, plusz tanulmányai, plusz feladatai, szerelme, állata esetleg. Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, a gyerek és a szülőség nem lehet mindig kibúvó a feladatok alól. Mert van aki mindig erre hivatkozik, és otthon meg mindent a másik nyakába hagy szakadni.  

Magától értetődő, hogy a gyerekért érte kell menni az oviba, suliba, otthon foglalkozni kell vele, tanulni, külön órára, sportra vinni. De azok a dolgozók akik szintén vágynak ezekre a dolgokra, pusztán a folytonos túlterheltségük miatt nem tudják ezeket megvalósítani, az nem túl etikus. Minden dolgozót megkéne kérdezni előzetesen a beosztásról, hátha megtudják egymás közt békésen beszélni, ha probléma merül fel. Valahol az arany középutat kéne megtalálni ebben is, és nem csak az egyedülálló, gyermektelen dolgozókat kéne beírni az ünnepekre és a hétvégékre, mert aki szülő, annak is tudnia kell egyensúlyt teremteni és áldozatot hozni néha a munkája érdekében is.  

Forrás: BBC

Forrás

Vélemény, hozzászólás?