Annak ellenére hogy ilyen érdekes neve van, a kapocs a leggyakoribb, mindenki számára ismert elem. Ez azért van, mert a leggyakoribb táska rögzítőelemként tartjuk számon. De hogyan jött létre, mi a története?

A kapocs története

Gyakran előfordul, hogy sok dolognak körülöttünk teljesen ismeretlen és néha egyáltalán nem nyilvánvaló neve van. A bonyolult név az egyszerűség lényege: a kapocs például egy erszényen vagy táskán elterjedt, összekapcsoló részlet, ami a holmik zárásában segít.
Szigorúan véve a francia fermoir- azaz kapocs- szónak több jelentése is van: ez ékszerek (elsősorban nyaklánc) kapcsa, és maga is egy ilyen nyaklánc, lehet egy könyvhöz való csat, sőt egy asztalos szerszám is. Ezt a tényt könnyű megmagyarázni: a francia fermer ige a “bezár”. A félreértések elkerülése végett most kikötjük, hogy csak a táska rögzítőjéről fogunk beszélni.
Egy ilyen ismerős részletnek, mint kiderült, érdekes és ősi története van. A kapocs a 15. században jelent meg Európában – először Párizs utcáin – mint a pénztárca funkcionális eleme (a mai napig megmarad). Ezt megelőzően nem volt rá szükség: az övhöz kötötték a miniatűr táskát. 

Így terjedt el

Kicsit később a kapocs a pénztárcákról a kézitáskákra került, és maga a táska a hölgy társadalmi helyzetének mutatója lett. Tehát a felső osztály képviselői között a kiegészítőket sűrű kínai selyemből készítették, és finom hímzéssel díszítették, illetve ezüst kapcsokat tettek rájuk, és gyakran még azokat is drágakövekkel ékesítették. A kevésbé gazdagok szövetből vagy bőrből készült táskákat vásároltak, és a rajtuk lévő kapocs általában ónból készült. Az ilyen “alacsony” származás azonban egyáltalán nem akadályozta meg az ügyes kivitelezést, a kapcsokat gyakran faragások díszítették, amelyek díszes mintái egész festmények lehettek. A táskacsatolók különösen nagy értéknek számítottak, ha az anyag elhasználódott, a kapcsokat tovább használták új darabokon, és a családi ékszerekhez hasonlítottak, valamint öröklődtek.

A cikk még nem ért véget!

1 2