A napokban befejeztem egy sorozatot, ami a Paradise City névre hallgat. A Guns N’ Roses ikonikus slágerének címét viselő mű egy film az Amerikai Sátán folytatása.

Röviden a filmről

Az alapszitu nem túl komplikált. Van néhány fiatal srác, akik arról álmodnak, hogy rockzenészek lesznek. Fele brit a csapatnak, fele amerikai, és elutaznak Los Angelesben, hogy megvalósítsák az álmot. Ez csak úgy sikerülhet nekik, ha alkut kötnek Capricornnal, aki végül is maga az Ördög, és komoly árat fizetnek érte.

Aztán jön minden siker, bulik, drog, koncertek, balhék, szex, halál, szóval minden amit elvárunk a rockerek háza táján jó zenékkel fűszerezve. Ennek a filmnek a folytatásként készült el most a sorozat, ami viszi tovább a sztori szerint az egyik legismertebb rockbanda történetét.

De milyen is lett a sorozat?

A filmnek is van rengeteg hibája volt, de igazából egy érdekes témát feszegetett, ami mindenkit érdekel, vagyis hogy milyen a nagy rocksztár élet. Milyen előnyökkel és milyen lemondásokkal jár. A sátáni alku pedig kifejezetten érdekes metaforája a témának.

A sorozat kicsit gyengébbre sikerült, és a film nélkül biztosan nehéz felvenni a fonalat. De abszolút jó kis esti program, amikor csak szeretnél kikapcsolódni, nem vágysz valami bonyolult sztorira, csak szórakoznál egyet.

Van néhány visszatérő probléma, ami újragenerálja önmagát, ezeknél lehettek volna egy kicsit kreatívabbak a készítők, és kitalálhattak volna valami eredetibbet. De alapjáraton érdekes a történet mesélés, mindig kíváncsian vártam az új részt.

Néhány szereplőt játszó színészt lecseréltek a filmhez képest, akad olyan karakter, akinek ez jót tett (Lily – Bellla Thorne) és akad olyan is, akinek nagyon nem (Dylan – James Cassells).

Ami külön érdekes, hogy bőven feszegetünk tabu témákat. Nem merül ki a szex és a drog témában, hanem bőven van szó a homoszexualitásról, az abortusz kérdéséről, a transzneműségről, a nők és a férfiak viszonyáról, vagy hogy mennyi igaz abból, amit a rajongók látnak a bálványaikból.

Rocker arcok

Ha egy kicsit otthonosan mozogsz a rock világában, nemcsak a mainstreamben, hanem alterebb vonalon is, akkor rengeteg ismerős arcot fedezhetsz fel a sorozatban. Ilyen Black Veil Brides együttes frontembere, a főszereplő Andy Biersack, Ben Bruce az Asking Alexandria gitárosa, vagy Juliet Simms, énekesnő. De néhány korábbi disneys is arc is feltűnik, a már említett Bella Thorne, Booboo Stewart, és a nem régen elhunyt Cameron Boyce.

A zenéje még mindig nagyszerű, bár a színeszekként feltűnő sztároknak más szintén nagyszerű énekesek kölcsönzik a hangjukat. Hallhatjuk az abszolút egyedi tehetséggel megáldott Remington Leith-t Palaye Royale-ból, és Lzzy Hale-t Halestorm alapítóját is. Ash Avildsen a sorozat atyja valamiért úgy érezte, hogy vagy színészként vagy zenészként vehetnek részt a nagy nevek a projektben.

Ajánlom-e?

Ez egy réteg sorozat, ha nem érdekel ez a világ, ha nem vagy benne jártas, valószínűleg nem fogod tudni elnézni neki a hibáit, és nem is fogod szeretni. Ha viszont érdekel a rockzenészek világa, netán még hallgatod valamelyik feltűnő színész/zenész bandáját, akkor ne hagyd ki, mert jó kis szórakozás.

Akadnak benne erős alakítások, bár inkább az eredetileg is színészek bizonyítanak nagyot, mint Elias (Mark Boone Junior) vagy Maya (Drea de Matteo). De azért nem lehet panasz a karakterépítésben kevésbé tapasztaltakra sem.

Talán a sátáni vonal sikerült gyengébbre a filmhez képest, ez szerintem részben az írókon, részben a választott színésznőn (Brooke Lyons) múlott, sajnos, eléggé súlytalan lett, igazából abszolút felejthető.

A történet néha kicsit megmosolyogtató, akad egy-két pillanat, amit máig nem értek, miért hagytak benne a készítők (a kiégett rockbanda túl sok volt), de én összességében ajánlom. Nem ez lesz a kedvenc sorozatom, de nem bántam meg, jól szórakoztam.

Itt nézheted meg: Amazon Prime Video